|
|
|
| Előadó: | Egyéb szövegek |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Fényes Szabolcs |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | retro [+] |
A Vipera utca száz,
Egy tipikus pesti ház,
Amelyre tisztes ősz atyám,
S a pesti Kik vigyáz.
A Vipera utca száz,
Az szorosan vett hazám,
Mert ott vagyok én,
Tíz, húsz éve,
Házmesterleány.
S mert a rangom,
Támogatja hangom,
Így hát egyszavamra
Csend terem a gangon.
A Vipera utca száz,
Nem gyönyörű, nem csodás,
Bár van benne Patyolat,
De hull a vakolat,
Szóval egy pesti ház.
(próza)
Bocsánatot kérek. Még be sem mutatkoztam. Ibolyka vagyok, a házmesterleány. Édesapámmal együtt a házmesterség nemes mesterségét űzzük. Mellék és fő kereseti forrásunk a kapupénz, amit rendszerint tarifa szerint szoktunk megköszönni. Pl. egy forintnál azt mondjuk: „na ebbe se szakadt bele”. Ötven fillérnél azt mondjuk, amikor a lift már vele az első emeletnél tart: „hogy szakadna le veled az a Wertheimer!”. Szóval így tovább. Egyébként megvallom Önöknek, nem szeretek éjszaka kaput nyitni, mert ilyenkor mindig meg szokták csipdesni az arcomat, mindig ilyenkor tűnik fel mindenkinek a szépségem. Érdekes, a papa szépsége soha nem tűnik fel senkinek. Na, de különben is mit beszélek, eléneklem, hogy kik laknak a házban.
(vers) A földszinten van egy szabó,
Aki most lett igazgató,
Mellette egy igazgató,
Aki viszont most lett szabó.
Vele szemben vénkisasszony,
Tölcséres nagy gramofonnal,
Lakógyűlés idején ő,
Meleg vizet s bosszút forral.
Jön az emelet, az első,
Ott lakik egy maszek cserző,
Feleséggel, nyolc gyerekkel,
Isten tudja, mikor cserz ő.
Mellette egy nyugdíjas él,
Kicsi csomag, kicsi levél,
Tele mindenféle jóval,
Kávéval és kakaóval.
Éppen ezért ő a sláger,
Úgy hívják, hogy Ikka káder.
Csendes hentes,
Író, bíró,
Jól kereső, síró, rívó.
Ahány ember, annyi féle,
Van egy bérház életébe.
(Refr.)A Vipera utca száz,
Egy tipikus pesti ház,
Amelyre tisztes ősz atyám,
S a pesti Kik vigyáz.
A Vipera utca száz,
Az szorosan vett hazám,
Mert ott vagyok én,
Tíz, húsz éve,
Házmesterleány.
S mert a rangom,
Támogatja hangom,
Így hát egyszavamra
Csend terem a gangon.
A Vipera utca száz,
Nem gyönyörű, nem csodás,
Bár van benne Patyolat,
De hull a vakolat,
Szóval egy pesti ház.
(próza)
Bocsánatot kérek, megint csöngetnek. Azt hiszem ez az undok Kovács jön haza, az első emeletről, aki állandóan csipkedi az arcomat és én ezt nem akarom semmiképpen elmulasztani. Sietek.
Vége.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
