|
|
|
| Előadó: | Veled, Uram! (rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bródy János |
|
Szörényi Levente |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Orseolo Péter):
Pogány merénylőd érték tetten,
Kárt akart tenni személyedben,
Emitt a fegyver, mit elvettünk tőle,
Táltosok hosszú, kegyetlen tőre…
(Torda táltos):
Fenség!
Már eddig is megtehettem volna!
(Aba Sámuel):
Mi lehet mondandód,
hogy semmi nem tartott vissza?
(Gizella):
Törvénynapon mindenki szólhat,
Király urunkhoz, ősi rend szerint.
Ha bárki kezében tőrrel kopogtat,
az mindenkit jogos gyanakvásra int.
(Torda táltos):
Azt csak a Felség fülének szántam,
Mégis ha kell, hát kimondom bátran,
Imre herceg bízott önnön gyilkosában!
(István):
Uram, segíts!
(Aba Sámuel):
Orvost, gyorsan! Mit tettél, Péter?
(Orseolo Péter):
E hibbant táltosnak jótétemény,
ha nem hóhér öli, hanem csak én.
(Aba Sámuel):
Nem azért ölted meg,
hogy ne mondhasson többet?
(Orseolo Péter):
Csak hitvány eszköz volt Vászoly kezében
Bizonyságot nyert, ő a bűnös éppen.
(Aba Sámuel):
Jogtalanul ítélkezel!
Megkerülve a törvényszéket!
(Kórus):
Hej, hej, hej! Péter nekünk kell!
(Orseolo Péter):
Bírákra itt nincs szükség,
nem kell ide törvényszék
Gyilkost küldött Istvánra,
bűnhődjön most önmaga!
(Zsoldosok):
Hej, hej, hej! Péter nekünk kell!
Hej, hej, hej! Péter nekünk kell!
Hej, hej, hej! Péter nekünk kell!
Hej, hej, hej...
(Pogány kórus /ez alatt/):
Koppány úr vérétől vereslik az ég,
Vászolyhoz kiáltunk, legyen úgy mint rég.
Legyen úgy mint rég...
(Orseolo Péter /Alatta pogány kórus ismétel/):
Ha most nem cselekszünk végünk,
Lázong az ország, gyulladnak pogány tüzek,
Gyerünk, gyorsan, ne rettenjetek,
Adjatok neki vasat, hisz merénylőt küldött a királyra!
(Aba Sámuel):
Ez önbíráskodás, Péter!
(Vászoly):
Fiaim, meneküljetek!
(Ilon):
Ne!
(Orseolo Péter):
Most már Vászoly világtalan,
uralomra alkalmatlan
Elvesztette mindkét szemét,
ebből mindent ért majd a nép
Ez volt a tét!
A vágyaim szerint, királyságra kerülök
Valamennyi bírót, tekintetes urat,
századost, országnagyot, méltóságot,
hívekből és rokonokból választom.
Magyarország földjét,
hogy biztosíthassam uralmam,
Konrádnak hűbérként felajánlom.
Aki mer, az nyer!
És most menjünk!
(Ilon):
Vászoly, én látom, de azt kívánom,
Bár ne látnám…
Én édes uram, koronádat elrabolták,
Világod fényét, eljövendők reménységét...
Látom a sorsunk, gyermekeink harcát,
Látom a hadúr bosszúálló kardját,
Látom, hogy nem lesz békességben
Magyarország,
Vászoly, én látok, látom azt,
mit szemünk nem lát...
Átkozott legyen a gyilkos lelkű hatalomvágy!
Uralma végét, várom Isten büntetését!
Látom a sorsunk, népeinknek sorsát,
Látom a testvér-testvér ellen harcát,
Látom hogy nem lesz békességben
Magyarország!
Nem lesz immár sohasem vigalom,
Csak lesz mindig szomorúság!
Nem lesz immár ölelő szeretet,
Csak lesz mindig nyomorúság!
Ne feledd el, ki a vétkes,
Egek Ura, ne feledd el,
Kire sújtson fekete halál!
Ne feledd el, ki a bűnös,
Egek Ura, ne feledd el,
Kire sújtson iszonyú halál!
(Együtt):
Nem lesz immár sohasem vigalom,
Csak lesz mindig szomorúság!
Nem lesz immár ölelő szeret,
Csak lesz mindig nyomorúság.
Ne feledd el, ki a vétkes,
Egek Ura, ne feledd el,
Kire sújtson fekete halál!
Ne feledd el, ki a bűnös,
Egek Ura, ne feledd el,
Kire sújtson iszonyú halál!
Átkozott légy, István király
Sírjon lelked holtod után!
(Pogány lázadók):
Túl szűk az erdő mélye,
nem férünk el szabadon,
Vászoly lesz jó királyunk,
nem kell már más hatalom,
István már nem parancsol,
Péterből senki se kér!
Vászoly lesz jó királyunk,
nem kell már más hatalom,
Koppányból szelleme él
(Vászoly):
Késő most már minden!
(Pogány lázadók):
Vége a hallgatásnak,
Vajk vére égbe kiált!
Koppánynak vére vádol,
Istvánnál gyilkos a vád!
Nincs többé béketűrés,
Nincs alku, nincs kegyelem,
Vászolyért bosszút állunk,
Rómán és életeden!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
