Előadó: | Veled, Uram! (rockopera) |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Bródy János |
Szörényi Levente |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Rockopera |
Címkék: | Keressük! |
(Orseolo Péter):
Ostoba nő! ki fog rá emlékezni?
Szép az erény, de haszontalan,
Ez a világ annak áll, ki gátlástalan,
De keményen megtorolja ki a hírét rontja.
Kell ez a trón, a királyi máz,
S a koronával együtt járó magasztalás,
Mit parancsra majd,
Megír a krónikás!
(nevet) Még, hogy Vászoly szabaddá?
Akkor nekem végem,
S kútba esik minden reménységem!
De király leszek úgy is,
Ármánnyal, vagy karddal,
Még ha ki is békül,
István Vászoly úrral.
Aba Sámuel:
Péter fiam, elfáradtál talán?
E trónuson még István a király!
(Orseolo Péter):
Remélem, hogy nem fenyegetés ez itt,
Csak kipróbáltam, hogy milyen ülés esik.
(Aba Sámuel):
Király urunk nem örül majd, ha jelentem!
(Orseolo Péter):
Ne feledd, hogy ketten voltunk, csak ketten!
De ha nádor akarsz maradni mondd meg nekem,
hol állsz majd a harcban: velem, vagy ellenem?
Ha Vászoly jönne, te támogatnád?
(Aba Sámuel):
Csak kit István akar,
És az egész ország.
Ha a király őt választja én is.
Ha téged? Akkor veled leszek úgy is.
(Orseolo Péter):
Engem a császár akar, meg a pápa!
(Aba Sámuel):
Ha István Vászolyt akarja, hiába!
(Orseolo Péter):
Pogány világ,
Künn a fény, de benn a sötét tudatlanság!
Pogány világ,
Idézik, de nem értik a szent bibliát!
Barbár vidék!
Lelke még az ördögé,
Csak félelemből térdepel a szent oltár elé,
Nem vallja még, csak mímeli az új hitet,
És bűnös útra térítik az ősi szellemek!
Barbár vidék!
Lázadásra készen áll,
A pápának is érdeke, hogy én legyek király,
Nincs más esély, kell a teljes győzelem,
És nemzetünknek ellensége mind ki nincs velem!
Nincs itt más esély!
Velem vagy ellenem!
Mert ez pogány világ!
Künn a fény, de benn a sötét tudatlanság!
Pogány világ,
Mindenkinek érdeke, hogy én legyek király!
Velem, vagy ellenem?
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park