|
|
|
| Előadó: | Veled, Uram! (rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bródy János |
|
Szörényi Levente |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Mindenki):
Győzött Imre!
Jövőnknek reménysége!
Éljen Imre!
Népünknek szeme-fénye!
Áldás reád István király,
Gizella királyné, Isten-áldás!
(Katonák):
Konrád hadát kiűzte seregünk,
Nincs oly erő, mely szembe száll velünk!
István király,
Mi bármi ellen megvédünk!
Megtört a németek büszke serege,
Imre és Péter úr együtt győzte le,
Nincs még e világon kitől félni kell,
Mind aki jó magyar velünk énekel.
Ó, dicső királyunk viseld koronád,
Kegyelmes Istenünk mosolyog le ránk,
Békével, hűséggel éljen itt a nép,
Nap fényét lássa meg újabb nemzedék!
(István):
Koronám, jogarom, s az országalmát,
A választott utódnak én adom át!
Úgy hiszem azt kívánjuk mindannyian,
Hatalmam örökölje Imre fiam!
(Mindenki):
Áldás reád István király,
Gizella királyné, Isten-áldás!
(Gizella):
Mi van veled Péter?
És mért nem látom Imrét?
(Mindenki):
Szentséges Úristen!
Ó, jaj...
(István):
Miért, hogy vénségemre mind többet szenvedek?
Beszélj Péter fiam, mi történt veletek?
Szépen is indult a vadászkaland,
De Imre mindinkább mögöttünk maradt!
(Orseolo Péter):
Utunkban hazafelé,
Kedvünk támadt hajtani gyors vadat...
(Aba Sámuel):
A lényegről beszélj, és ne forgasd szavad!
(Orseolo Péter):
Elvesztettük, aztán ránk tört az éj,
Nem hittem azt,
hogy leshet ránk bármilyen veszély.
Mire társaimmal ráakadtunk,
már vérbe fagyva holtan találtuk.
(Mindenki):
Irgalmazz Istenünk!
(Gizella):
Megölték talán?
(Orseolo Péter):
A nyomok vadkanra utalnak,
De pogány bosszút sem tartok kizártnak!
Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!
(Mindenki):
Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!
Istentelen pogányok, bosszút állunk rajtatok!
(Aba Sámuel):
Távozzatok jó hölgyek, s urak!
Úristenünk büntetése elért...
(Kórus):
Á....
(István): /próza/
A gyászt szívünk holtig őrzi,
De nincs, s nem lesz, aki érti.
Szép, derék fiam, Imre,
Miért, miért, hogy így végezted...
(Gizella /István prózája alatt/):
Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...
(István):
Uram, nagy a Te hatalmad,
Nyújts a szenvedőnek vigaszt!
A harc tart már ezer éve,
De még nincs e földön béke.
E bús, keserű ország,
Kezedben tartod sorsát,
Mondd hát mit remél,
Ki szépet, s jót ígér,
S halált arat,
Mint Imre fiam...
Halott jövőnk, néz most rám!
Aludj fiam...
Nádor úr!
A temetésre tedd szabaddá Vászolyt!
(Kórus):
Á...
(Gizella):
Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...
Van nekem én fiam,
Siralomtól süppedek,
Bútó aszok epedek.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
