Előadó: | Veled, Uram! (rockopera) |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Bródy János |
Szörényi Levente |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Rockopera |
Címkék: | Keressük! |
(Mindenki):
Győzött Imre!
Jövőnknek reménysége!
Éljen Imre!
Népünknek szeme-fénye!
Áldás reád István király,
Gizella királyné, Isten-áldás!
(Katonák):
Konrád hadát kiűzte seregünk,
Nincs oly erő, mely szembe száll velünk!
István király,
Mi bármi ellen megvédünk!
Megtört a németek büszke serege,
Imre és Péter úr együtt győzte le,
Nincs még e világon kitől félni kell,
Mind aki jó magyar velünk énekel.
Ó, dicső királyunk viseld koronád,
Kegyelmes Istenünk mosolyog le ránk,
Békével, hűséggel éljen itt a nép,
Nap fényét lássa meg újabb nemzedék!
(István):
Koronám, jogarom, s az országalmát,
A választott utódnak én adom át!
Úgy hiszem azt kívánjuk mindannyian,
Hatalmam örökölje Imre fiam!
(Mindenki):
Áldás reád István király,
Gizella királyné, Isten-áldás!
(Gizella):
Mi van veled Péter?
És mért nem látom Imrét?
(Mindenki):
Szentséges Úristen!
Ó, jaj...
(István):
Miért, hogy vénségemre mind többet szenvedek?
Beszélj Péter fiam, mi történt veletek?
Szépen is indult a vadászkaland,
De Imre mindinkább mögöttünk maradt!
(Orseolo Péter):
Utunkban hazafelé,
Kedvünk támadt hajtani gyors vadat...
(Aba Sámuel):
A lényegről beszélj, és ne forgasd szavad!
(Orseolo Péter):
Elvesztettük, aztán ránk tört az éj,
Nem hittem azt,
hogy leshet ránk bármilyen veszély.
Mire társaimmal ráakadtunk,
már vérbe fagyva holtan találtuk.
(Mindenki):
Irgalmazz Istenünk!
(Gizella):
Megölték talán?
(Orseolo Péter):
A nyomok vadkanra utalnak,
De pogány bosszút sem tartok kizártnak!
Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!
(Mindenki):
Átkozott pogányok, ezért csúnyán lakoltok!
Istentelen pogányok, bosszút állunk rajtatok!
(Aba Sámuel):
Távozzatok jó hölgyek, s urak!
Úristenünk büntetése elért...
(Kórus):
Á....
(István): /próza/
A gyászt szívünk holtig őrzi,
De nincs, s nem lesz, aki érti.
Szép, derék fiam, Imre,
Miért, miért, hogy így végezted...
(Gizella /István prózája alatt/):
Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...
(István):
Uram, nagy a Te hatalmad,
Nyújts a szenvedőnek vigaszt!
A harc tart már ezer éve,
De még nincs e földön béke.
E bús, keserű ország,
Kezedben tartod sorsát,
Mondd hát mit remél,
Ki szépet, s jót ígér,
S halált arat,
Mint Imre fiam...
Halott jövőnk, néz most rám!
Aludj fiam...
Nádor úr!
A temetésre tedd szabaddá Vászolyt!
(Kórus):
Á...
(Gizella):
Ó, én édes fiacskám,
Egyetlen egy fiacskám,
Síró anyád tekintsed,
Szemem könnytől árad,
Keblem bútól fárad...
Van nekem én fiam,
Siralomtól süppedek,
Bútó aszok epedek.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park