|
|
|
| Előadó: | Veled, Uram! (rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bródy János |
|
Szörényi Levente |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Mindenki):
Szent királyunk, István!
Bölcsességgel áldott!
(Aba Sámuel):
Az Úr vigyázza szent felségteket,
S mindenkit, kik megjelentetek.
Ahogy szokás és illem rendelé,
Legyen a szó a jó vendégeké.
A királyi pár előtt hangozzon el,
Mi küldetéstek céljára felel,
Elsőként szólítom annak követét,
Kinek szava számunkra legfontosabb:
Őszentsége a pápa követét köszöntöm!
(Pápai legátus):
Felség és nádor úr, figyelmezzetek!
Őszentsége a pápa üdvözletét hozom,
Valamint áldását reád és országodra,
királyságod harmincadik esztendejében,
Íme e kereszt szent ajándéka,
Hűségedre állandóan emlékeztessen!
Az ünneprontás távol áll tőlem,
De őszentsége elégedetlen,
Mert nem kellően erélyes még,
A fellépés a pogányok ellen.
S fájlalja, hogy a tizeddel késtek,
Hát gyűjtsenek gyakran a hűséges hívek.
(István):
Ez ország Róma híve,
S erős a szövetsége,
Minden népet tisztelünk,
A törvény bennünk él, s velünk.
Őszentsége kérését megvizsgáljuk,
Döntésünkről illőn értesítjük.
(Mindenki):
Áldott légy, István, mi urunk!
(Bizánci követ):
Felséges úr, köszönt téged Bizánc!
Népünk, s országaink közt nincs harag,
Császárom új szövetséget ajánl,
pogány ellen kéri, hogy küldj hadat!
(István):
Romanos császárnak add át üdvözletem,
Atyjával békénk gyümölcsöző volt,
kérését időben megfontolom!
(Mindenki):
Áldás reád!
(Német követ):
Felségtek! Halljátok most általam,
a földnek legnagyobb uralkodóját,
Konrád császár, jó uram,
köszönti hűtlen provinciáját!
Döbbenten látja mostanában,
magyarok portyáznak Bajor honban,
rabolnak, dúlnak Imre nevében,
megállás nincs a törvényszegésben.
A velencés Péter itt mit keres?
István úr árulót rejteget!
Minden e szószegő tettekért,
bocsánatkérést követel Konrád!
Halljátok hát általam,
Konrád császár türelme véges,
Ha kellő választ nem kapunk,
Árulástok fegyverrel torolja.
(Imre herceg):
Nem vagyunk mi császárodnak hűbérese,
A Bajor hercegséghez jogom van,
Jó anyám örökségét mért dobjam el,
Támadása ellenünk jogtalan.
Nem félünk a farkasoktól,
gyáván hátra nem megyünk,
Ha szép hazánkat meg kell védenünk,
Nem félünk a császárodtól,
van még elég fegyverünk,
ha Isten velünk nincs ki ellenünk!
(Mindenki):
Nem félünk a farkasoktól,
gyáván hátra nem megyünk,
Ha szép hazánkat meg kell védenünk,
Nem félünk a császárodtól,
van még elég fegyverünk,
ha Isten velünk nincs ki ellenünk!
(Aba Sámuel):
Ezennel vége a kihallgatásnak!
(István):
Vigyázz, Imre fiam!
Nem okos az, kinek szíve lángol,
S nem az a gyáva, ki visszatáncol,
Keveset ismersz a politikából még!
Úgy kell tehát majd döntenünk,
Hogy békét kíván a nemzetünk!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
