|
|
|
| Előadó: | Veled, Uram! (rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bródy János |
|
Szörényi Levente |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Gellért):
Áldás reád, István király,
Gizella királyné, Isten áldás!
Íme itt áll fiatok, Imre...
Tudásból mindent megkapott,
De herceget neveltem, nem papot!
Jártas jogban, históriában,
triviumban, quadriviumban,
olvas és ír, görögül, deákul,
Mindent ismer a lakott világrúl.
Most e derék ifjút átaladom nektek,
Viselje a kardot, ne csak a keresztet.
(István):
Áldásos munkád, köszönjük püspök úr!
Különb mestere Imrének nem lehet...
De látom, hogy nem lesz uralma gondtalan,
Kemény önmaga, és büszke népe felett.
(Gizella):
Jó fiam őrizd meg apostolok hitét,
Tartsd tiszteletben az egyházi rendet!
(Írnokok):
Tartsd tiszteletben az egyházi rendet!
(István):
Téged vigyáz megannyi vitéz,
De határaid is keményen védjed!
(Írnokok):
Határaid is keményen védjed!
(Gizella):
Fogadd be és gyámolítsd az idegeneket,
Mert gyönge az egy nyelvű, egy szokású ország!
(Írnokok):
Egy szokású, egy szokású ország...
(István):
Vendégként szeresd a jövevényeket,
Közülük kerül ki sok hűséges szolgád!
(Írnokok):
Sok hűséges szolgád... á-á-á...
(István):
Kövesd példám, s a lelkem örül.
Lásd atyád már fáradt és beteg.
Koronám viseld részlehajlás nélkül,
De testvéri vért ne érintsen kezed!
(Írnokok):
Ne érintsen kezed!
Kerülje el lelkünk gyászos emlékezet,
Emelje fel szívünk isteni szeretet...
(Gellért):
Fenn az Isten országában nincs szenvedés,
De csak hosszú nehéz úton jutunk el az üdvösséghez.
Itt e földön úgy kell élnünk,
Múltnak bűnét jóvá tennünk,
Hogy jó kedv és bőség köszöntsön ránk.
Fényes Lélek költözz belénk,
Isten áldás áradj felénk,
Hűséggel szolgáld ím hazánk.
Most leteszem püspökök pásztorbotját,
És vállalom remeték magányos sorsát,
Ám mielőtt utamra engedtek,
Királyunk és királynénk óhaja szerint,
Tisztemnek szívesen eleget teszek.
Lépj elő Krisztina, lengyel király lánya,
Imre fiam, te is, jövőnknek záloga.
Jegyességtek megáldom, megszentelem,
A földi lét hozzátok kegyes legyen. Ámen.
(Mindenki):
Ámen!
(Imre herceg):
Hálával búcsúzom tőled mesterem,
szemeid rácsát kinyitád,
Részei szerint, még kavarog e föld,
De valahol már újul a világ!
Még életünk vészes viszállyal terhes,
És élednek új babonák.
Jó atyám látom, kevés ki érti,
Az új ezredév folyamát.
(Mindenki):
Az út elején még nehéz a válasz,
De sejti azt rút szívem.
Hát kérjük az Istent, vezérlőnk légyen,
A jóság, s a hű szeretet.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
