|
|
|
| Előadó: | Veled, Uram! (rockopera) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bródy János |
|
Szörényi Levente |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rockopera |
| Címkék: | Keressük! |
(Gellért):
Áldás reád, István király,
Gizella királyné, Isten áldás!
Íme itt áll fiatok, Imre...
Tudásból mindent megkapott,
De herceget neveltem, nem papot!
Jártas jogban, históriában,
triviumban, quadriviumban,
olvas és ír, görögül, deákul,
Mindent ismer a lakott világrúl.
Most e derék ifjút átaladom nektek,
Viselje a kardot, ne csak a keresztet.
(István):
Áldásos munkád, köszönjük püspök úr!
Különb mestere Imrének nem lehet...
De látom, hogy nem lesz uralma gondtalan,
Kemény önmaga, és büszke népe felett.
(Gizella):
Jó fiam őrizd meg apostolok hitét,
Tartsd tiszteletben az egyházi rendet!
(Írnokok):
Tartsd tiszteletben az egyházi rendet!
(István):
Téged vigyáz megannyi vitéz,
De határaid is keményen védjed!
(Írnokok):
Határaid is keményen védjed!
(Gizella):
Fogadd be és gyámolítsd az idegeneket,
Mert gyönge az egy nyelvű, egy szokású ország!
(Írnokok):
Egy szokású, egy szokású ország...
(István):
Vendégként szeresd a jövevényeket,
Közülük kerül ki sok hűséges szolgád!
(Írnokok):
Sok hűséges szolgád... á-á-á...
(István):
Kövesd példám, s a lelkem örül.
Lásd atyád már fáradt és beteg.
Koronám viseld részlehajlás nélkül,
De testvéri vért ne érintsen kezed!
(Írnokok):
Ne érintsen kezed!
Kerülje el lelkünk gyászos emlékezet,
Emelje fel szívünk isteni szeretet...
(Gellért):
Fenn az Isten országában nincs szenvedés,
De csak hosszú nehéz úton jutunk el az üdvösséghez.
Itt e földön úgy kell élnünk,
Múltnak bűnét jóvá tennünk,
Hogy jó kedv és bőség köszöntsön ránk.
Fényes Lélek költözz belénk,
Isten áldás áradj felénk,
Hűséggel szolgáld ím hazánk.
Most leteszem püspökök pásztorbotját,
És vállalom remeték magányos sorsát,
Ám mielőtt utamra engedtek,
Királyunk és királynénk óhaja szerint,
Tisztemnek szívesen eleget teszek.
Lépj elő Krisztina, lengyel király lánya,
Imre fiam, te is, jövőnknek záloga.
Jegyességtek megáldom, megszentelem,
A földi lét hozzátok kegyes legyen. Ámen.
(Mindenki):
Ámen!
(Imre herceg):
Hálával búcsúzom tőled mesterem,
szemeid rácsát kinyitád,
Részei szerint, még kavarog e föld,
De valahol már újul a világ!
Még életünk vészes viszállyal terhes,
És élednek új babonák.
Jó atyám látom, kevés ki érti,
Az új ezredév folyamát.
(Mindenki):
Az út elején még nehéz a válasz,
De sejti azt rút szívem.
Hát kérjük az Istent, vezérlőnk légyen,
A jóság, s a hű szeretet.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
