|
|
|
| Előadó: | T-Kyd |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[Tkyd]
van egy életem, egy álmom, ez a sajátom
a sajnálatot leszarom, mert mögöttem a családom
a saját kis poklomban én vagyok a saját sátánom
ki át akarna vágni előre szólok hogy átvágom
nem hajlok senki előtt, lehet nagy a kalapja
ha hanyatt esek az nem lehet más csak a San alapja
rímekben nincsen mérték, szarom le ki mit vállal
beégetem az összes hip-hop bohócot a Siskával
a saját világomban én vagyok a fáraó
a saját növényemnek a permet nem csak a fára jó
de ennek párja nincs, mert így tolják az érettek
a többiek meg mind elhullottak mikor megmérettek
megmérgezett az élet, keserű utóíz
én más vagyok a másnál, ez nem futótűz, ez futóvíz
a DeepFlow lebassza a szátokat ha bekoppan
az új évezred elején, az új rímezred betoppan
gyógyír az elmédnek, a tudásvágyat fokozza
és megérted a szívemben a dübörgést mi okozza
a nevem a sajátom, ez van ott a szátokon
a szentek korán halnak de én végig égek száz fokon
a Dreamerz ledarál amikor újra visszatér
mit elvett tőlünk az élet a két fasz mindent visszakér
ne nevezz gyengének, én megjártam a völgyeket
és eltemettem magamban már vágyakat és hölgyeket
a saját mértékemmel nézem ezt a világot
de valaki már húzza ki a szívemből a szilánkot
ha megkérdezik tőlem, mi a történetem lényege
minden embernek ott a lelkén a saját bélyege
nem tudom érted-e…
[Tkyd]
nem vagyok Murphy, de meg van a saját törvényem
hogy megmaradjak ilyennek haver, bármi is történjen
amit tudok az félig áldás, félig tehetség
hogy lehettem volna más de már bennem volt a veszettség
amikor kiállok az emberek csak bámulnak
majd ámulatba esnek, aztán jobbra-balra ájulnak
de semmi nincsen ingyen, megtanultam régen már
hogy nem minden miattad van és nem mindenki téged vár
voltak szar napjaim de vágom mikor nevettem
és rólam nem mondja senki hogy a pénzért szerettem
a tudást beszívtam hogy megértsem a világot
de a világ egy olyan hely amit sok féreg kirágott
a magam fajtának itt nem osztanak kegyelmet
hol pénzért adnak életet és pénzért vesznek szerelmet
mi rám rakódott nem más mint penész a lelkemen
és beledöglök tudom, de előbb a szádat elkenem
láttam már szenvedni a meg nem értett elméket
ha megértesz megérted, a rímek sok sebet feltépnek
a közöny kivégez, az ellentét meg kiélez
a remény elvakít, a valódi győzelem kié lesz?
a társadalomban a helyem nem találom
és annyira szeretnék élni, hogy ez lesz a halálom
a vonat elindult, de rossz vágányra terelték
ne tereld el a szót, a síneket már rég szétszerelték
a generációmat nem a jóra nevelték
a Mennyország kapuját jobbról-balról is lefejelték
jegyezd a naplódba, hogy megmaradjon évekig
hogy a bűnök nem évülnek és mennyit ér egy élet itt
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
