|
|
|
| Előadó: | Huzella Péter |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Huzella Péter Zalán Tibor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Belépett, és bennem hirtelen nagy csönd lett,
Akárha teremtés előtti csönd lenne,
Arca, mint hűvös szirmú elnyugodott fény,
Kezében a sorsom, s a délelőtt
Megtelt ismeretlen ragyogással,
Álltam, s nem törődtem semmi mással,
Már tudtam, hogy ő az, akit vártam.
Belépett, és bennem hirtelen nagy csönd lett,
Tizenhat éves, vagy annyi sem,
A lány, ártatlan arccal, lehet, kíváncsian nézett,
még nem érzett semmit, vagy nem értett, talán,
De megtelt ismeretlen ragyogással,
Állt ott, s nem törődött senki mással,
Már tudta, majd átkarolom szégyenlős vággyal.
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Csak könnyed mozdulat, ahogy kezét kezemre tette,
Árnyék remeg így fáradt levélen,
Hogyan mondjam el neked, te megérintett lélek,
Hogy mennyit szenvedtem, amíg nélküled éltem,
S hallgatott ismeretlen ragyogással,
Tudtam, ő nem volt még soha mással,
Várt engem, s bújt hozzám vacogással.
No lám csak, itt a férfikor delelőjén,
Még elküldi délibábját hozzám az élet,
De gyáva vagyok érte nyúlni,
Hiába hív, csak suttogom, - nem,
Én úgy élek, hogy félek
S távolodik ártatlan ragyogással,
Néma nagy szemmel, könnyes riadással,
A lány, kinek érkezését mindig vártam.
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine, Christine,
Ne sírj!
Christine, Christine, Christine,
Ne kérj!
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad, nem lehet,
Christine, Christine,
Én most elmegyek,
Christine, Christine, Christine, Christine, Christine,
Christine, Christine, Christine,
Nem szabad.
Christine,
Nem szabad, nem lehet.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
