|
|
|
| Előadó: | Anna & the Barbies |
|---|---|
| Album: | Medallion |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 4:21 |
| Szövegírók: |
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
| Kiadó: | CLS Records |
| Stílus: | Alternatív |
| Címkék: | Keressük! |
bridge:
és ha eljön majd az a nap is, amire vártam,
és büszke lesz anyukám is amiért vártam,
és teljesülni fog akkor majd minden álmom,
és mégse jó, majd csak annyit mondok: ááá!
verse1:
te csak húzz egy csíkot,
én majd írok rá a korról,
ami asztmás lett a portól
amíg saját hányásában horkolt.
olykor-olykor felébred
arra, hogy elég lett,
kortyol valami jóból
ami árt, oly mindegy, a kárt
majd a múltnak írja fel,
ha fel-fel is dobod, nem kell a kő,
a kőkemény kőkéménybe falazott
csalfa vak remény…
süteményízű álmok,
én itt csak egy keserű átkot rágok,
rátok várok, ti szárnyas, messzi-messzi,
háromságos szent erény,
ha átlátnátok a valóság
szomorú, vak ködén,
csak dobjatok le könnyedén
valami kötélhágcsón imbolygó,
bolygóközi űredényt,
s én beleszállok, hej, bele én!
úgy elszállok, hogy itt nem láttok többé,
hip-hop, úgy ,el én!
bridge:
és ha eljön majd az a nap is, amire vártam…
refr.:
mert kell az a valami,
hogy jöjjön a valaki,
s te elhiszed,
hogy nem hiába vársz!
verse2:
na jó, hát nem kell mindjárt megfogni,
hogyha valami éget,
majd inkább vicces leszek,
írok valami szépet,
képet festek, kéket, madarat,
bogarat éget a nap,
amíg a sok kis felhő béget…
á-á-á-á! – de, kérlek!- de, kérlek!
de én tényleg kérlek!
7-8-9, bíró úr,
én még időt kérek.
igaz, két menet közt a sarokban,
csak csöndben féldegélek,
és oké a k.o. is,
de én attól még élek!
és ha merek, majd remélek,
egy világot, ami kerek,
amiben jó nagyokat nyerek,
és csak egész nap zenélek.
- hej, gyerek-gyerek-gyerek
mi lesz most így veled?
az élet előtted, s te ellőtted
minden töltényedet.
se késed nincs, se kenyered,
a két tenyered
tedd össze most szépen!
ha éppen nem unja még,
hogy az ég legyen veled!
bridge:
és ha eljön majd az a nap is, amire vártam…
refr.:
mert kell az a valami…
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
