|
|
|
Fedora:
Mindig a régi dal, az ember mást se hall:
Mindig csak pur lamour, csak pur lamour.
Ha rózsaszín az ég, vad szenvedély, ha tép,
Könnyed, ha titkon hull:
Csak pur lamour!
Mert mindig az üdv, s a gyász, mit csak a sors ád,
Boldog elkárhozás, könnyes mennyország.
Szerelmes csókok árja, vágyad, ha megtalálja,
Mindig csak pur lamour, csak pur lamour!
Csók és mámor: ördögi szép találmány,
Ő rak édes tőrt eléd, és te lépre mégy!
Könnyen szárnyalsz máma a vágyak szárnyán,
Ám de holnap bús szíved megfizet érte drágán,
Boldog csókok helyén fájó könny ég...
Óh, hányszor keringett az éjben e furcsa téma,
Óh, hányszor, de hányszor e téma ma is probléma:
Hogy mért lenne mennyország egy csalfa csók?
Nem látok ebben semmi rációt!
Mért kéne könnyek közt remegnünk,
Egy árva csókért mindig epednünk?
Nem értem, mért lenne mennyország a csók, miért,
Mért kéne epednünk a férfiért?
Kis levélke, rózsaszál, randevú és holdsugár:
Csak sablon, szívem másra vár!
Segíts Te is egy kitöltéssel!
