|
|
|
Zorddá vált a békés táj képe,
Ébred már a puszták népe.
Szilaj folyó ha tavassza ered,
Mint zúgó áradat jön a betyársereg.
Puszták mélyén, fenn a hegyekben
Készül a sereg, mindenki nyeregben.
Bő gatyájuk lebben a szélben,
Jönnek mert a haza veszélyben.
Refrén:
A hangulat már régen paprikás.
Csattan a fokos, zúg a karikás.
Dübörög a léptünk, a föld megremeg,
Csatába indul a betyársereg.
Szívükben az isteni paranccsal,
Egy kalap mint Rózsa, Vidróczki és Angyal.
A haza védelme mindenek felett,
Ahol nincs szabadság, nem találnak helyet.
Hűséget fogadnak, mint egykor Kossuthnak,
Fegyverrel a kézben csatába vonulnak.
Lavinaként zúdul a hatalmas fergeteg,
A szent zászló alatt jön a betyársereg.
Refrén:
A hangulat már régen paprikás.
Csattan a fokos, zúg a karikás.
Dübörög a léptünk, a föld megremeg,
Csatába indul a betyársereg.
Ne bántsd a Magyart, eleget szenvedtünk!
A saját hazánkban bújdosók lettünk.
A szabadság szót a zászlónkra tűzzük,
A hódítókat messzire űzzük.
Refrén:
A hangulat már régen paprikás.
Csattan a fokos, zúg a karikás.
Dübörög a léptünk, a föld megremeg,
Csatába indul a betyársereg.
