|
|
|
ALFRED: „Szerelmi kisokos”… „Hogy hódítsunk meg egy szívet?”…
Míg szeretsz, azt érzed,
ott benn ezer dal él…
Míg szeret a szíved,
szemed titkot mesél…
Ő, csak ő érti ezt,
csak ő, kit szeretsz,
és nem kell, hogy szólj,
a szíved beszél arról mi benn él,
szeretsz, s a szíved szól…
Mutasd ki bátran,
mit rejt a mély ott bent…
nézd eltelve vággyal,
baj ebből nem lehet…
Ő, csak ő érzi ezt,
csak ő, kit szeretsz…
Ezt a boldog reményt,
mely hozzá fűz…
Míg szeret a szíved,
add át mi benne él…
HERBERT: Ugye mi ketten, jó barátok leszünk?
Légy nagyon jó hozzám,
hogy értselek én…
Az arcod sápadt…
Beteg vagy?
ALFRED: Semmi baj!
Kérlek, hagyj!
HERBERT: Ugyan már!
Hisz a lázad már nagy!
Bújj ágyba, de tüstént!
Nem! Mit látok? Nézd!
Hisz reszketsz, úgy félsz mon cherie!
ALFRED: Nem, hisz mért reszketnék?
HERBERT:Imádlak, te kis félős pubi!
ALFRED: Úgy mondják, itt egy nagy bál lesz legott…
HERBERT: Juj! Az a kis tündér popód!
ALFRED: Egy bál!
HERBERT: És ez a szempár!
ALFRED: Hogy néz rám?!
HERBERT: A szempillácskád!
Száz röpdeső aranyszál!
Lesz! Lesz ma egy bál,
meghívlak én!
bor lesz és dal és gyertyafény!
Hatalmas bál lesz,csodás est!
S ha két karom átölel,
velem a mennyekben jársz!
Ah, mit olvasol? Mondd!
ALFRED: Egy könyv…
HERBERT: Egy vers! No lám!
Jól sejtettem, látod,
szerelmes vagy, babám!
Szép, hogy épp így esett,
hisz szívem szeret,
és találd ki – kit?
Épp téged, ki mást!
S ha szeret a szívem,
nincs gát,
min át nem hágnék!
ALFRED: Nem! Professzor! Professzor! Segítség!
