|
|
|
| Előadó: | Vészkijárat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Balassa Krisztián Deák ákos Balázs Szontágh Péter Tuli Krisztián |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az ügyesebb az, aki többet lop
Nem akarom elhinni!
Az igazságért az utatok
Nem akarom elhinni!
Segélykérést meg se hallod,
Nem akarom elhinni!
De nálunk ez már megszokott,
Nem akarom elhinni!
Nem hiszem, hogy így képzelték el régen az úgynevezett egészséges társadalmi képet...
Nem hiszem, hogy attól lennék teljes ember, ha beállnék a sorba, és laknék egy pokolban veled...
Gyújtsuk fel az erdőinket,
Égessünk mindent porig!
Hátha majd egyszer talán,
Jobb dolgok születnek megint!
Ember ember ellensége,
Önpusztító állatok mind!
Ezek vagyunk mi,
Nem akarom elhinni!!!
Gerinctelen emlősökként élünk,
Nem akarom elhinni!
A saját árnyékunktól is félünk,
Nem akarom elhinni!
Mennyi patkány, ha jobbra nézünk!
Balról csótányok szívják a vérünk!
Nem hiszem, hogy így képzelték el régen az úgynevezett polgári demokráciát...
NEM HISZEM, HOGY ATTÓL LENNÉK BOLDOG EMBER, HA ÚGY NYERNÉK MINT MÁS AKI AZT LESI, KIT B*SZHAT ÁT!!
Gyújtsuk fel az erdőinket,
Égessünk mindent porig!
Hátha majd egyszer talán,
Jobb dolgok születnek megint!
Ember ember ellensége, önpusztító állatok mind!
Ezek vagyunk mi, nem akarom elhinni!!!
Gyújtsuk fel az erdőinket,
Égessünk mindent porig!
Hátha majd egyszer talán,
Jobb dolgok születnek megint!
Ember ember ellensége, önpusztító állatok mind!
Ezek vagyunk mi, nem akarom elhinni!!!
Gyújtsuk fel az erdőinket,
Égessünk mindent porig!
Hátha majd egyszer talán,
Jobb dolgok születnek megint!
Ember ember ellensége, önpusztító állatok mind!
Ezek vagyunk mi, nem akarom elhinni!!!
NEM GONDOLOM, HOGY EZ ELÉG
NEM AKAROM ELHINNI!
HOGY EZ AZ ORSZÁG EZT ÉRDEMLI!!!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
