|
|
|
| Előadó: | Z.Z. |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Emlékszem még egy borús ködös nap volt,
Sok sárga falevél a széllel táncolt.
Én csak álltam,
S megváltozott minden,
Egy szomorú történet főhőse lettem.
Hogy mit éreztem azt leírni nem lehet.
Ha eszembe jut még a hangom is megremeg.
Elakarom feledni most már örökre,
mert nem tehet egyetlen pillanat tönkre.
Hiába fordult meg velem ez a világ,
csak felnézek az égre és elmondok egy imát.
Bízom az úrban hogy figyel ő engem,
S tudom hogy ezzel csak edzi a lelkem.
Nincs olyan dolog amitől parázok,
Benne van az is hogy nagyon ráfázok.
De aki mer az nyer,így tartja a mondás.
S hiába is menekülsz az nem lehet megoldás.
Nem lehetsz mindig vidám és önfeledt,
a sors néha előcsalogatja a könnyedet.
Úgy érzed vége, és nincs tovább,
nem látod már csak a dolgok rossz oldalát.
Ilyen a mi fajtánk a mohó ember.
Minket az élet mint rabszolgákat úgy ver.
Néha én is sírok szerintem nem szégyen,
ebből is csak látszik hogy nekem is van szívem.
Hogyha eszembe jut az a szomorú pillanat,
minden összetört bennem egy perc alatt.
Nem fájdalom ez sokkal rosszabb megbénít benned minden jót és rosszat.
A seb az begyógyul de a heg mindig ottmarad.
Ez a 10 év is jó gyorsan elszaladt,
Úgy érzem felnőttem nem vagyok már kisgyerek,
aki folyton csak álmokat kergetett.
.....
Emlékszem még egy hideg téli éjjel,
a sok apró hópihe harcolt a széllel,
pár év eltelt de valami itt maradt bennem,
egy pillanat örökre megragadt.
Ez van hát ez van ezt kell szeretni,
amit főztem azt én meg is fogom enni.
Nem vagyok minden tettemre büszke,
de nem kértem senkit hogy tőlem ezt tűrje.
Ha akarom ha nem így mennek a dolgok
és ne várd azt tőlem hogy mindent megoldok.
Nem olyan hogy elszakad és teszünk rá egy foltot,
magadnak kell elintézni a dolgot.
Ha mindig mások segítségét várod,
előbb-utóbb elveszik tőled is az álmot.
Ha egyedül is ki tudod védeni a sáncot,
az alagút végén a fényt is meglátod.
Nem lehetsz mindig vidám és önfeledt,
a sors néha előcsalogatja a könnyedet.
Ne hidd hogy vége és nincs tovább,
lásd már meg végre a dolgok jó oldalát.
Mindig jön egy új nap reménnyel teli,
aki ezt így fogja fel igazán élvezi.
Néha én is sírok és tudom hogy nem szégyen
ebből is csak látszik hogy nekem is van szívem.
Néha eszembe jut az a szomorú pillanat,
minden összetört bennem egy perc alatt.
Nem fájdalom ez sokkal rosszabb,
megbénít benned minden jót és rosszat.
A seb az begyógyul de a heg mindig ott marad.
Ez a 10 év is jó gyorsan elszaladt.
Úgy érzem felnőttem nem vagyok már kisgyerek,
Aki folyton csak álmokat kergetett.
....
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
