|
|
|
| Előadó: | Irie Maffia |
|---|---|
| Album: | What's My Name |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | 0:00 |
| Szövegírók: |
Busa István Dagadu Veronika Kéri András Horváth Gáspár Baranyai ákos Dési Tamás élő Márton Havas Miklós Meggyes ádám |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Shiftin Gears Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Irie Maffia - Slave Song
Chorus:
What I need is a sign
Coz what I see could make you blind.
What we need Is strength
If we want to live we’ve got to learn.
Learning takes so much time you know.
Learning takes too much time you know.
Learning takes so much time you know.
Learning takes too much time you know.
Ooohhhh uuuuuhhhhhh
Columbo: Tell all the people from north to di west with nuff ah stress
deal with the education and pass all your test
nah drop nah tear nah have nah fear
listen up with your hear when mi bawl out she big up your chest
nuff ah dem man dem come and dem
a talk bout dem a gangster bwoy around me
know she we nah chat with nah impostor
why you talk bout war still we have nuff nuff
disaster learn cah dis yah race is getting faster
Sena: You wont believe the kind of things that people do to survive.
Slaving through the day and working all through the
night. You wont believe the kind of anguish that they got in their lives.
And still they wanna work for it.
You wont believe the kind of things that I see on my way.
People are living like their still in chains.
Believe the kind of magic that we got in our eyes,
We wanna work for it!
Busa: Hé te! Dobd a kezed az égbe, fedezékbe
Itt a bátor imitátor, mikrofonnal a jobb kézbe
Kapj észbe, ne légy kemény seggfejkém,
Ami tiéd, a tiéd, ami az enyém, az enyém
Nincs remény beégtél, szabad a légtér, semmi,
semmi kétség
Gyerünk nézz szét, riadókészség 24 órán át
Ki tudja, mikor robban a gránát
Chorus
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
