


| Előadó: | Missh |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Emlékszem még az első napra
minden nap lehívogattalak a padra
nap mint nap lesétáltunk a dunapartra
emlékszem az első puszit mikor hová kaptad
napról napra jobban tetszettél nekem
elválaszthatalanok voltunk mi ketten
Szépen csendben a jövőnket terveztük
mégis egymást elvesztettük
Bennem megszakadt egy világ
éreztem belülről kirág
a kezembe volt a tőled kapod virág
a veled készült képeket néztem és éreztem
hogy többet nem hazudok az életben
barátokkal, nőkkel vigasztaltam magam
pedig mindig a te nevedet suttogtam magamban
utólag mindig meg jön az eszem
csak akkor becsülsz valamit ha már elvesztetted
REF. -
Téged nem hagylak menni!
Téged nem foglak elveszteni!
Bébi csak te vagy nekem
Bébi te vagy az egyetlen!
Elváltak útjaink szabadnak éreztem magam
minden este partyba találtam magam
minden este örültem ha valakim van
de reggel mindig éreztem hogy baj van
Mosolyogtam közben szenvedtem legbelül
hogy ne lássák hogy a szívem a múltba menekül
hogy ne lássák éjszakánként vele álmodtam
hogy ne lássák hogy meg őrít ha másokkal van
Nem feledtet és az idő sem segit
csak reménykedek és nézem a képeit
csak reménykedek hogy újra elmondhatok mindent
hogy mennyire sajnálom és hogy hogy mit érzek itt bent
Hogy is felejthetnélek el téged
a sok gyönyörű emléket a sok gyönyörű évet
a gyönyörű szép szemed amibe a szerelmünk égett
számunkra nem létezik olyan szó hogy vége
REF.
1000 szónak is ugyanaz a vége
én szeretlek téged tudom te is igy érzel
félsz hogy megint leszenek veszekedések
de veszekedés után jönnek a kibékülések
kicsim már örökre magad a szivembe vésted
örökre velem leszel remélem megérted
tudom hibáztunk te is meg én is
felejteni akartunk de most itt vagyunk még is
hé bébi várj még egy percet
nekem tetszel nekem te vagy a legszebb
nekem te vagy a fény nekem te vagy a vesztem
olyat mint veled senkivel sem éreztem



A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."