|
|
|
| Előadó: | Karabély |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Gyáni Levente Polyák Krisztián Maurics András |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Virágzó akácfaág,
örök álmát alussza a hót sereg,
szorgos kezek járnak,
vár rád a fekete munka.
A városban nézd csörgedez a lóvé,
a gyerek, a gitár, dob,
csak a sárkányok éhesek,
dobd fel a fazekat a biciklivázra,
mert rajthoz áll veled száz halál,
sarkon az Al Pacino,
Babár egy füttyjelre vár,
ez a terézvárosi clandestino.
Nagy a világnak a zaja muzsikál,
a fülemben ropog a tűzön
az aranyhal, fehér galambraj száll
keresztül a fényes varrótűkön.
Míg telel én velem ez a bolygó,
kopog a dorkó, erre visz,
jaj arra visz, lekopik a sarka,
de a szapora csóró.
És útra kel a holdra fel,
mint flitteres anyagot az olló,
hasítja már a kék eget,
a képzelet, mint a Szojuz, a holló.
És csönget a szomszéd, hogy kéne már valami más,
tükrök a mézeskalácsszíveken,
a falakban valami ráz,
a szatyrokban a tegnap álmai a kábelen,
kezek, áram vágtat végig, végig Bábelen
Összenéz a sok zenész,
hová vezet ez a New Wave,
elszelel - kit érdekel - nyomtalanul
megint vagy húsz év.
Mit húsz! Ha velem húz a cigánygyerek,
ez a napja, hogy meghalok,
s az angyalok raja fuvaroz a virradatba.
Mit virradat! Egy pillanat,
fő már a feketekávé,
rap zene a híd alatt,
EGY-KÉT-HÁ-NÉGY, nyomjad Tádé!
És csönget a szomszéd, hogy kéne már valami más,
tükrök a mézeskalácsszíveken,
a falakban valami ráz,
a szatyrokban a tegnap álmai a kábelen,
kezek, áram vágtat végig, végig Bábelen.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
