|
|
|
| Előadó: | ZZ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ígérem nem zavarok csak még egy vallomás
Nekem csak te kellesz, hidd el senki más
A Z-nek még mindig érted ver a szíve
Te voltál a szürke hétköznapjaim színe
Hiányzik nagyon a csókjaid íze
Bárhogy történhetett volna, csak így ne
Hidd el minden bűnömet bánom
Utólag már okos vagyok, hogy kéne csinálnom
Értem már pici szívem miért nem bíztál bennem
De ne hidd, hogy a szerelmünket könnyen felejtem
Több, mint három év oly gyorsan elszaladt
Bennem a fájdalom az, ami megmaradt
Hetek óta nem álmodok másról csak rólad
És amikor felébredek kereslek, hogy hol vagy?
Azt, hogy szeretlek nem tudtam kimutatni
De a lelkem egyedül neked tudtam odaadni
Még mindig érted dobog a szívem
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden
Még mindig a karomba akarlak zárni
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni
Még mindig vissza akarlak kapni
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni
Még mindig fáj hogyha mással látlak
Mert amíg csak élek én téged kívánlak
A hibás nem te vagy a hülye én voltam
A közös napjainkat elpazaroltam
Éjjel nappal csak a haverokkal lógtam
Vagy be voltam állva és azt hittem jól van
Most hol van? Az a lány aki tudja
Hogy mitől lennék én boldog újra
A döntésed értem, de hogy törődnék bele?
A szívem millió emlékkel van tele
Te vagy, te voltál, te leszel
Aki a lábamról mindig leveszel
Ha itt lennél most jobban vigyáznék rád
Csókolni akarom az ici-pici szád
Tudom, hogy kértem már millió egyszer
De bocsáss meg nekem még most az egyszer
Nekem már régóta nem kell senki más
Ezért szólt neked ez az őszinte vallomás
Még mindig érted dobog a szívem
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden
Még mindig a karomba akarlak zárni
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni
Még mindig vissza akarlak kapni
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni
Még mindig fáj hogyha mással látlak
Mert amíg csak élek én téged kívánlak
Sajnálom, hogy így alakult
Bárcsak meg tudnám változtatni a múltat
Annyiszor megbántottalak. Pont Téged
Pedig te voltál az egyetlen aki igazán, tiszta szívből szeretett
De én elbaltáztam
Bárcsak ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött most ismernénk meg egymást
Nélküled nincs élet
Csak sodródom az árral
Minden értelmét vesztette
Ha még egyszer itt lennél, másképp csinálnám
Sokkal jobban vigyáznék rád
Nem akarok nélküled élni
Kérlek temessük a múltat, gyere vissza hozzám és kezdjünk mindent elölről
Nagyon hiányzol és nem bírom már
Szeretlek Rencsi
Még mindig érted dobog a szívem
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden
Még mindig a karomba akarlak zárni
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni
Még mindig vissza akarlak kapni
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni
Még mindig fáj hogyha mással látlak
Mert amíg csak élek én téged kívánlak
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
