|
|
|
| Előadó: | ZZ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ígérem nem zavarok csak még egy vallomás
Nekem csak te kellesz, hidd el senki más
A Z-nek még mindig érted ver a szíve
Te voltál a szürke hétköznapjaim színe
Hiányzik nagyon a csókjaid íze
Bárhogy történhetett volna, csak így ne
Hidd el minden bűnömet bánom
Utólag már okos vagyok, hogy kéne csinálnom
Értem már pici szívem miért nem bíztál bennem
De ne hidd, hogy a szerelmünket könnyen felejtem
Több, mint három év oly gyorsan elszaladt
Bennem a fájdalom az, ami megmaradt
Hetek óta nem álmodok másról csak rólad
És amikor felébredek kereslek, hogy hol vagy?
Azt, hogy szeretlek nem tudtam kimutatni
De a lelkem egyedül neked tudtam odaadni
Még mindig érted dobog a szívem
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden
Még mindig a karomba akarlak zárni
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni
Még mindig vissza akarlak kapni
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni
Még mindig fáj hogyha mással látlak
Mert amíg csak élek én téged kívánlak
A hibás nem te vagy a hülye én voltam
A közös napjainkat elpazaroltam
Éjjel nappal csak a haverokkal lógtam
Vagy be voltam állva és azt hittem jól van
Most hol van? Az a lány aki tudja
Hogy mitől lennék én boldog újra
A döntésed értem, de hogy törődnék bele?
A szívem millió emlékkel van tele
Te vagy, te voltál, te leszel
Aki a lábamról mindig leveszel
Ha itt lennél most jobban vigyáznék rád
Csókolni akarom az ici-pici szád
Tudom, hogy kértem már millió egyszer
De bocsáss meg nekem még most az egyszer
Nekem már régóta nem kell senki más
Ezért szólt neked ez az őszinte vallomás
Még mindig érted dobog a szívem
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden
Még mindig a karomba akarlak zárni
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni
Még mindig vissza akarlak kapni
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni
Még mindig fáj hogyha mással látlak
Mert amíg csak élek én téged kívánlak
Sajnálom, hogy így alakult
Bárcsak meg tudnám változtatni a múltat
Annyiszor megbántottalak. Pont Téged
Pedig te voltál az egyetlen aki igazán, tiszta szívből szeretett
De én elbaltáztam
Bárcsak ezekkel a tapasztalatokkal a hátam mögött most ismernénk meg egymást
Nélküled nincs élet
Csak sodródom az árral
Minden értelmét vesztette
Ha még egyszer itt lennél, másképp csinálnám
Sokkal jobban vigyáznék rád
Nem akarok nélküled élni
Kérlek temessük a múltat, gyere vissza hozzám és kezdjünk mindent elölről
Nagyon hiányzol és nem bírom már
Szeretlek Rencsi
Még mindig érted dobog a szívem
Még mindig úgy érzem, hogy te vagy a minden
Még mindig a karomba akarlak zárni
Még mindig azt hiszem, hogy érdemes várni
Még mindig vissza akarlak kapni
Még mindig itt vagyok és nem fogom hagyni
Még mindig fáj hogyha mással látlak
Mert amíg csak élek én téged kívánlak
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
