|
|
|
| Előadó: | Rapülők |
|---|---|
| Album: | Rapeta |
| Megjelenés: | 1993 |
| Hossz: | 3:50 |
| Szövegírók: |
Adamis Anna Presser Gábor Geszti Péter Szentmihályi Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Sony Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
<Refr.:>
Ringasd el magad! Ringasd el magad!
Ha senki nincs, ki elringasson, ringasd el magad!
Ha szakadatlan lakatlan a "kan-lak",
A paplan alatt velem csakis a pamlag hever;
És lever, hogy cseber a veder és tömör a csömör
És fanyar a kanyar, és leteper,
Hogy nem igazán érdekelnek a popsikerek;
És nem okoz örömöt az, ha a popsi kerek,
Ha zavar a hangzavar, és csupa lék a lélek,
Tudod-e, mit tegyek?
Ha nemiszom és mégis forog velem ez a Föld,
Ha szédülök, szétdűlök, ki emel újra föl?
Ha nem hiszek a mega- sem a minicsodákban,
A "Ki kicsodában" megint nem az én nevem
És családfám van;
Ha nem ez az a fej, aminek örül ez a hely,
Ha tele velem a cipőm, de le nem vehetem -hej!-,
Tudod-e, mit tegyek?
<Refr.:>
Ringasd el magad!...
Ha száz szivárvány fut az égen át, de csak fekete-fehér,
Ha csupa hiba vagyok, az mennyit ér?
Ha szívemen a nyúl ma az úr, s túlnyúl
Az oroszlánon, aki csak dúl-fúl;
Ha kicsi a tét is, amit idehajít a lét,
S a money manipulálna, de az nem elég.
Ha nem ér semmit semmi, mit tegyek még?
<Refr.:>
Ringasd el magad!...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
