|
|
|
Halkan köszön az est, hűvös színeket fest
Vastag kékkekel így írja fel az égre,
Hogy itt az idő, ma megint egy álom jő.
Újabb vágyakat kelt, újra titkokat sejt,
S a finom bársonyon fenn újabb csillagok gyúlnak.
És vetítik ránk az ezüst báli ruhánk
És elhiszem, hogy az égi bálban,
ott az angyalok közt zene szól.
És én vagyok fenn a színpadon,
és mind nekem tapsol!
Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot,
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel!
Sose ébressz, ébressz fel!
Ne ébressz fel!
Érzem, ott a helyem, ez az én szerepem,
Hallom, hogy magához hív a sok tündöklő csillag,
És csábít az ég, szívesen szárnyalnék.
Tudod, nem vagyok más, csak éppen olyan, mint te,
Mégis vonz a csodás, fényes, csengő-zengő csillogás
Pedig jól tudható, hogy mennyire múlandó!
De elhiszem, hogy az égi bálban,
ott az angyalok közt zene szól.
És én vagyok fenn a színpadon,
és mind nekem tapsol!
Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot,
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel!
Sose ébressz fel!
Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot,
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel.
Sose ébressz ,ébressz fel!
Hagyj még, hadd álmodjam,
Alig vártam, hogy megtaláljam,
Hogy legyen cél, hogy elérjem,
Hogy a csillagok közt helyem legyen!
Hagyj még, hadd álmodjam,
Hogy újra éljem, hogy megcsodáljam,
Hát ne kelts még, ezt látnom kell!
Engedj hát, ne ébressz fel!
Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot.
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel.
Sose ébressz fel!
Várj még, nehogy elfújd a gyönyörű álmot.
Sose ébressz fel!
Látod, úgyis vége, ha jön a reggel.
Sose ébressz, ébressz fel!
Ne ébressz fel!
