|
|
|
| Előadó: | Vikidál Gyula |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
Hűs forrás, dús liget, havas csúcs, oly ragyogó,
Csak képzeld el és látod, tárd ki a fénynek lelked,
Hogy te is felfedezhesd, mind-e csodálatos világot.
Minden táj titkot rejt, ott, hol élt már ember,
Átok vert és áldott sorsok,
rég volt boldog ősök,
És nem csak fényes hősök, névtelen békés dolgos milliók,
Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Az óceánok, az őslények, a mamut,
A sivatagi oroszlán és az ember,
Mikor is építették a piramisokat?
Négy-ötezer éve a Nílus mellett Egyiptom földjén
És ott állnak még most is,
Hirdetik az ember nagyságát, mert a világ gyönyörű,
Mély barlang vad dzsungel,
folyó zúg zord tenger,
Magányos őrtorony a parton,
Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben,
Utat tör tehetség és szorgalom,
Minden sors új kezdet, remél és küzd az ember,
Keresné, hogy lehetne boldog,
Teremtő lázban égve, s egy új kor szebb reménye,
Mint lámpás fénye mindig felragyog,
Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd.
Igen ez a legszebb tanár úr: tanítani!
Örökké tiéd.
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
