|
|
|
| Előadó: | Vikidál Gyula |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
Hűs forrás, dús liget, havas csúcs, oly ragyogó,
Csak képzeld el és látod, tárd ki a fénynek lelked,
Hogy te is felfedezhesd, mind-e csodálatos világot.
Minden táj titkot rejt, ott, hol élt már ember,
Átok vert és áldott sorsok,
rég volt boldog ősök,
És nem csak fényes hősök, névtelen békés dolgos milliók,
Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A Föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Az óceánok, az őslények, a mamut,
A sivatagi oroszlán és az ember,
Mikor is építették a piramisokat?
Négy-ötezer éve a Nílus mellett Egyiptom földjén
És ott állnak még most is,
Hirdetik az ember nagyságát, mert a világ gyönyörű,
Mély barlang vad dzsungel,
folyó zúg zord tenger,
Magányos őrtorony a parton,
Trópusi nap hevében, jéghegyek közt a télben,
Utat tör tehetség és szorgalom,
Minden sors új kezdet, remél és küzd az ember,
Keresné, hogy lehetne boldog,
Teremtő lázban égve, s egy új kor szebb reménye,
Mint lámpás fénye mindig felragyog,
Az élet szép az élet minden,
Ha rangod pénzed, semmid nincsen,
A legnagyobb kincs mégis csak tiéd,
Ösztön vágy és képzelet,
Küld, hogy lásd, hogy megismerd,
Azt mi értelemmel tölti meg a létezést,
A föld csak néked őrzi titkát,
S ez végtelen nagy gazdagság,
Csak tudd és akard látni bűvét, varázsát,
Vár a messzi ismeretlen,
A tudás az, mi fölemel,
Várnak rád új és új csodák,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
Az élet szép, az élet minden,
S míg létezhet a földön ember,
A lánc, mi egybeköt, nem hullhat szét,
Lesz út, lélektől lélekig,
Lesz kinek megtanítsd világod titkait,
Az élet szép az élet minden,
Mondhatják, hogy semmid nincsen,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd,
A legnagyobb kincs örökké tiéd.
Igen ez a legszebb tanár úr: tanítani!
Örökké tiéd.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
