|
|
|
| Előadó: | Zserbó |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Harmath Imre |
|
Eisemann Mihály |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Mulatós Pop |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, csak az enyém.
Nincs egyebem, csak a remény,
csak a remény, a remény.
Tavasszal még csak azt daloltam,
zokogva, hogy szeretem én.
Tavasszal még bolondja voltam,
de mégse nyertem el szívét.
Ma már a vén szigetre hó hull,
s a fákat rázza téli szél.
S a lelkem csak újra lángra gyúl,
ha szívem megint remél.
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, csak az enyém.
Nincs egyebem, csak a remény,
csak a remény, a remény.
Karikagyűrű ragyoghat a kezén,
kacaghat gúnyosan ma még felém.
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, az enyém.
Tudom, hogy egy szavamra jönne,
de szíve büszke és kevély.
Tudom, hogy egyre hull a könnye,
ha feketén leszáll az éj.
Tudom, ha hallaná a dalt ma,
a régi dalt, szeretem én.
Ölelő karomba omlana,
minek ez a büszkeség...
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, csak az enyém.
Nincs egyebem, csak a remény,
csak a remény, a remény.
Karikagyűrű ragyoghat a kezén,
kacaghat gúnyosan ma még felém.
Lesz maga juszt is az enyém,
csak az enyém, az enyém.
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
