|
|
|
| Előadó: | Gaál Gabriella |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Tradícionális Grabócz Miklós |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Szűnjék meg mostan a hegedűk zengése,
És a sarkantyúknak némuljon pengése,
Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése,
Legyünk csendességben, míg lészen végzése.
Zeng hő búcsúszavam, hullanak könnyeim,
Mert tőletek válok, kedves jó szüleim,
Hatalmas Úr Istenem, Világteremtője,
Tekints le ezen jó, és kedves szülőkre.
Tehozzád fordulok, kedves édesapám,
Nézzed, könnyeimtől, mint borul el orcám.
Bocsánatod kérem, ha megbántottalak,
Jóságodért sokszor szomorítottalak.
Kedves édesapám, feledd el ezeket,
A jó Isten ezért áldjon meg tégedet.
Gyermeki szívemet itt hagyom tenéked,
Kedves édesapám, Isten legyen véled.
Tehozzád mit szóljak, kedves édesanyám,
Ki ekkorig voltál gondoskodó dajkám,
Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek,
Midőn távozását látod gyermekednek.
Kedves édesanyám, tudom, mint szerettél,
Mint gyönge virágot ápoltál, neveltél,
Jóra tanítottál, a rossztól intettél,
A házaséletre engem segítettél.
Bölcsőmet ringatád, szerelmes jó anyám,
Tudom, hogy sírsz értem napkelten, napnyugtán.
Hallom a dalodat, amivel altattál,
Mikor sírásomtól aludni nem tudtál.
Szívedtől, kezedtől csak jót kaptam tőled,
És most át kell adnod titkos jövendőnek,
Miért hűn dajkáltál egykoron engemet,
Kedves Édesanyám, az Isten áldjon meg.
Látod kedves szülém, elvisznek mellőled,
Bocsánatot azért most kérek tetőled,
De ha elmegyek is most szülém mellőled,
Jó gondolatom lesz mindenkor felőled.
(egyes vált.) Én drága testvérem, tehozzád is szólok,
Mielőtt ezúttal tetőled elválok.
Az Isten áldását kérem a fejedre
Oly bőven, miként a harmat száll a Földre.
(többes vált.) Kedves testvéreim, fogjátok kezemet,
Tőletek elválni, tudom, sosem lehet.
Adjon Isten nektek is olyan jó szívet,
Aki megérti majd hű szerelmeteket.
Jó leánytársaim, kik eddig voltatok,
Most könnyes szemekkel körülöttem álltok,
Szép koszorútokból, íme, most kiválok,
Nektek is szívemből minden jót kívánok.
Álljatok elébem, sok híres legények,
Akik szemeimet gyakran szemléltétek.
Nekem sokszor annyi szépet beszéltetek,
De mégis hiába, nem lettem tiétek.
Végre kik itt vagytok, barátim, rokonim,
Együttvéve alsó, felső szomszédjaim,
Köszönöm nektek is szíves jóságtokat,
Isten fizesse meg fáradságotokat!
Küldjetek föl értem egy imát az égbe,
Hogy a házasságom vegye kegyelmébe.
Most jó egészségben hagylak benneteket,
Istenünk áldása maradjon véletek.
Az itt maradóknak kívánok jókedvet,
Nekünk, távozóknak boldog megérkeztet.
Ezen szavaimmal búcsúzásom vége,
S ezzel dicsértessék az Úr Jézus neve!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
