|
|
|
(Tevje):
Golde, szeretsz engem?
(Golde):
Hogy én? Mi?
(Tevje):
Szeretsz engem?
(Golde):
Hogy én téged?
Már a lányok férjhez mennek,
majdnem ránk szakad a ház.
S te itt állsz, ilyet mondsz.
Mi jött rád?
Idegláz?
Agyadra ment a sok gond?
(Tevje):
Golde, még nem feleltél.
Most mondd: Szeretsz engem?
(Golde):
Bolondság
(Tevje):
Te szeretsz engem?
(Golde):
Hogy én téged?
Én huszonöt évig mostam rád,
főztem rád, varrtam rád.
Teneked szültem öt szép lányt.
s te itt csicseregsz nekem,
akár egy kisdiák.
(Tevje):
Golde!
Nem volt szabad rád néznem,
csak az esküvőn. Jött az est...
(Golde):
Jött az éj.
(Tevje):
Kicsit féltem.
(Golde):
Hát még én.
(Tevje):
De a szülők mondták:
Meglásd, majd csak megszokjátok egymást.
S most kérdem tőled, Golde: szeretsz engem?
(Golde):
Vén szamár.
(Tevje):
Tudom. De szeretsz engem?
(Golde):
Hogy én téged?
Már huszonöt éve élünk így:
küszködünk szenvedünk.
Közös a párnánk, s minden más.
Ez szerelem, mi más?
(Tevje):
Tehát szeretsz?
(Golde):
Igen, azt hiszem.
(Tevje):
És én ugyanazt hiszem.
(Tevje):
Nem volt szabad rád néznem,
csak az esküvőn. Jött az est...
(Golde):
Jött az éj.
(Tevje):
Kicsit féltem.
(Golde):
Hát még én.
(Tevje):
De a szülők mondták:
Meglásd, majd csak megszokjátok egymást.
S most kérdem tőled, Golde:
Szeretsz engem?
(Golde):
Vén szamár.
(Tevje):
Szeretsz engem?
(Golde):
Hogy én téged?
Már huszonöt éve élünk így:
küszködünk szenvedünk.
Közös a párnánk, s minden más.
Ez szerelem, mi más?
(Tevje):
Tehát szeretsz?
(Golde):
Igen, azt hiszem.
(Tevje):
És én is ugyanazt hiszem.
(Együtt):
Ez így volt eddig is, jó tudni ezt.
Jön még huszonöt év, s mindig így lesz.
