|
|
|
| Előadó: | Pere János |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kondor Ernő Pócsi Dóra |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Zölderdő mélyén, kispatak szélén, párjával csendesen élt egy cigány.
Vén öreg ember nótája nem kell, senkinek nem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága a kisgalamb vígan turbékol a fán.
Ősz feje kábul a szíve kitárul és párjához így szól a rokkant cigány.
Hol van a hegedüm párom, tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány.
Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány,
Öreg cigány az ősz cigány.
És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedő.
Alig bír járni a lábain állni, mégis szívében ott él a derő.
Városba érve, fáradtan mén be egy csillogó fényes terem ajtaján,
Vére fellobban a szíve megdobban, középre tipeg be a rokkant cigány.
Nagyságos úraim kérem, nem tudom ismernek-e még,
Könyörgöm én sokat húztam, valaha régesrég,
Egyszer még had muzsikáljak, szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány,
Öreg cigány az ősz cigány.
Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jóuraim mulatunk ma ugye?
Nyissanak ajtót és ezt a rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kinn van az ember és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, beszól az ajtón, urak, jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány.
Alussza erdőben álmát, vadgalamb búg a fán.
Öreg vén anyóka sírját, virággal diszíti már,
Galambal sírva dalolja, élt egyszer egy cigány,
Öreg cigány, szegény cigány.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
