|
|
|
Két szoba közt a csend,
de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk
egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak,
tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst,
attól könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Néha féltem, hogyha nagyon
megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent,
úgy öleltél éjjel át .
És ma sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj,
csak erős ez a fény,
attól könnyezem!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Kin sűrűbb lett a homály,
az utca zaj is elcsitult,
Nézem, ahogy csöndben
álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,
s te tudod, hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért,
hisz sírni szeretnék,
most mégsem könnyezem.
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
gyere haza csak ennyi kell!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel,
nekem elég hogy itt leszel!
Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza...
