|
|
|
Hold az égen,csönd az éjben, alszik a város már,
Künn az árva éjszakában bánat jár.
Könny az álmom, nincs ki várjon, árva a kis szobám.
Int az óra, édes csókra vár a szám.
Engem még nem szeretett senki,
Engem még nem csókoltak szívből, igazán
Nekem nem szabad boldognak lenni,
Nekem álom minden csupán.
Engem még nem szeretett senki,
Engem még nem csókoltak szívből, igazán.
Nekem hitvány pénzért kell venni,
Hogyha csókra szomjas a szám.
Hull a könnyem, fáj, hogy csöndben elsuhan minden szép,
Kisszobámban minden árva réges-rég.
Szép időkről, büszke nőkről már csak a múlt mesél.
Künn az árva éjszakában sír a szél.
Engem még nem szeretett senki,
Engem még nem csókoltak szívből, igazán
Nekem nem szabad boldognak lenni,
Nekem álom minden csupán.
Engem még nem szeretett senki,
Engem még nem csókoltak szívből, igazán.
Nekem hitvány pénzért kell venni,
Hogyha csókra szomjas a szám.
