|
|
|
| Előadó: | Tikéj feat. Husy |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
„Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Mert elvesztem ebben a nagy zajban…
Akarom, hogy érezd örökké azt,
Hogy a két karom megvéd, bármi is támad.
Akarom, hogy maradjon minden a régi,
Mert úgy érzem, ha nem vagy elönt a bánat,
Számtalan perc volt, mikor azt hittem,
Könnyebben mehetne nélküled az életem,
Lehetne bármilyen hideg, nagyon nehéz
Az érzelmek ellen nagyon kevés a józan ész,
Szerelmed ketrecében én vagyok a kismadár,
Kire valahol talán vár még egy újabb nyár,
És szabadon szállhat, majd a magasban,
Ha kinyílik a kalitka és feledni kezd lassan.
Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Mert elvesztem ebben a nagy zajban.
Én még mindig próbálok utánad menni,
De csapdába ejtesz, bármit próbálok tenni,
Tehetetlenül nézem, hogy mit művelsz velem,
Mosolyogva töröd ketté a szívem.
Mondd, hogy lehet az ember két tűz között,
Most miért nem teszel semmit, mint azelőtt
Mondd miért jó neked, hogyha szenvedni látsz,
Mondd miért van az, hogy folyton a fejemben jársz,
Menekülni próbálok, de nincs már értelme,
Mert túl mély a meder, itt ragadtam benne,
Két karom a falhoz kötözve,
Arcomról könnycseppek zuhannak a földre,
Kérdezhetek százat, de választ nem kapok,
Csak szólalj meg egyszer, én ennyit akarok,
Csak ennyit kérek, és aztán ígérem,
Elfelejted végleg, hogy valaha is éltem….
Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Mert elvesztem ebben a nagy zajban.
Minden szó, amit kimondtál,
Zeng még a fejemben,
Bolond vagyok, vagy csak túl könnyen elengedtem,
Én nem értem…
Miért fáj az, ami jobb, ha nincs
Eltört szívemben egy kilincs,
Ami nyitja lelkemnek celláját
Hogy szabadon engedjen!!!
Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Már elvesztem ebben a nagy zajban.
Szólalj meg, így nem lehet vége,
Mondd mit kérsz a válaszért cserébe,
Ordítok, de senki sem hallja,
Már elvesztem ebben a nagy zajban…”
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
