|
|
|
| Előadó: | Dirty D |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Vissza mennék a múltba, megváltoztatnám az életem
ekkor hoznám a legrosszabb döntést amit kérhetek
Tollat ragadt Dóra János, amikor földön verték
Tollat ragadt Dóra János, mikor rappjét kinevették
Azoknak írtam számot, akik a barátjuknak neveztek
Még akkor is amikor átvertek és szépen elszeleltek
Vajon Biggie mit tenne, ha kapna még egy esélyt?
Elfutna a golyók elől, vagy vállalná a veszélyt?
Amióta élek, csak a bosszúra éleztem az életem
Elvett tőlem éveket, de mit is kívánhatnék ha végzetemet
Jól ismerem ahhoz, hogy őrülten neki vágjak
Rap lett a minden napom ez minden vágyam
Te meg őrültnek gondolsz egy győztes az arénában
Aki nevetett egy jó nagyot a halál árnyékában
Te akkor se ismernéd be a hibádat ha tévednél
Nem csoda hogy nem fogod fel, mi is azaz életkép
REFRéN
Ők azt mondták, hogy adjam fel
de az én erőm soha nem fogy el
Ez az életképem folytatom tovább
és ez így marad menni kell tovább........
Cseréljük ki a szemléleted, és tegyük bele az enyémet
Miért nem adom fel soha, akkor talán végre megérted
Nem tudsz olyanra mutatni aki nem járta volna a poklot
Láttad már ahogy anyád sír, apád a piától tombol?
Amikor a barátod könyörög, hogy segítsd le a drogról
Másnap meg a pofádba vigyorog, hogy még se csak poén volt
Akit szeretsz annyira gyűlölsz, mert tönkre tette az életed
De te még mindig optimista vagy, és a jövődet kémleled
Elakarnak tiporni, mintha cápát vízbe lehetne fojtani
Ne akarj fogadni, mert nem fogom soha fel adni
Néha felrobbanok annyira kiakarok törni a hétköznapból
Elfelejteni ezt a sok szarságot,de nem válok jobbá attól
Ha csak fogom a zsákom, és felveszem a hátamra
Elmegyek a végtelenbe, mint akinek híre sincs a hamvára
Kettőnk közül ki az őrült aki az álmának mer élni?
Vagy aki a vágyai felé egy lépést se mer tenni
REF
Ha körbe nézel a bűnt látod, ha kezedet az ég felé kitárod
Olyan világban ébredsz ahol a csodát kivárod
Mindent megteszel csak lemaradsz nézed a jövőt
Előbb utóbb elsötétül, mit számít ha zsebed kitömöd
Életfelfogásaim alkotják a szívem dobanását
Hidd el jól ismerem a bűnnek minden mondását
Elégé egyetlen botlás gödörben ébredsz
Sok mindent nem érthetsz, de merre is nézhetsz
Ha elfordítod a fejed, lehet nem fog tetszeni a látvány
Nem akarunk rosszat, de még is megérezzük a rendszer átkát
A vállamon ezernyi teher, amik a földre kényszerítenek
Csak is a pozítív dolgok, amik egekig repítenek
Én parancsolok az őrült gondolatoknak ami belül el lep
Felszínre akarnak törni, és rombolják a lelkem de
Felkelek a legmélyebb zuhanásból ami a mélybe taszított
Köszönet minden pofonért ami győzelemre tanított
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
