|
|
|
| Előadó: | Smile Of Hell |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
[Intro]
Soh, Aztech Records, Suncity... 0'11
Refr.:(2x)
Újra a trekken, hogy hallhasd a rappem
Hadd peregjen mért maradnék csendben
Mindenki vágja mit az asztalra tettem
Ez történelem, mert feledhetetlen
Isten a tanúm, csak legyen elég VBKa
Mindig nő az ágyamba, és ne legyen mérték ma
Aztech a beatem míg csak füleled az ütemem
94 BPM folyik át a füleden
Déli minőség, a lejátszóba betolva
Én úgy olvadok el, mint légkalapács a betonba
Ez nálunk így megy, szárazon fék nélkül
Így éljük az életet, állatul, tét nélkül
lehet a bréd kékül, de kemény az élet is,
ne engedj semmiből még ha meg kérnek is
Ahány barát annyi szopás én mindezt megmondom
Aztech Records, elértem a checkpointom.
Refr.:(2x)
Újra a trekken, hogy hallhasd a rappem
Hadd peregjen mért maradnék csendben
Mindenki vágja mit az asztalra tettem
Ez történelem, mert feledhetetlen
Magamba senki másba, törtetek az utamon
Azért nem hibázok, mert fókuszált a tudatom
A Holdat ugatom, mert bennem van a kutyavér
Szemet a szemér, héj fogat a fogadér
A hangom odaér, hallhatod, láthatod
Az évek kihozzák belőlem a veszett állatot
Aki útbaáll széttöröm, mint kisgyerek a TUC Snacket,
Csak családot szeretnék, szólj ha tudsz egyet
Velem a velegem, a valagamból Rap folyik
Nálam bölcseletek vannak, szaftos sztorik
megtölt egy estét, csak magadtól ne ess szét
hogyha lenyugodtál, hallgasd ezt az esszét
Refr.:(2x)
Újra a trekken, hogy hallhasd a rappem
Hadd peregjen mért maradnék csendben
Mindenki vágja mit az asztalra tettem
Ez történelem, mert feledhetetlen
Eltörték a lelkem mint egy fluor fáklyát
Azóta csak engem látnak, mert a fény jár át
Mutatom az utat, de nem biztos hogy végig érsz
Minek van az életed, akkor ha csak félig élsz?
Tettem az asztalra, ütem van a létemben
Fejemben utca kézikönyv mindent megértettem
Kell hozzám kódfejtő mert nem vagyok megértetett
De elérlek téged is, mint Titanic a jéghegyet
Mindegy ki mit gondol mi velem van csak én tudom
csak csapatom a trackeket te meg lájkoljad a facebookon
Itt az újjabb albumom tegyed be a füledbe
ezt hallgassa mindenki, SoH üzente!
Refr.:(2x)
Újra a trekken, hogy hallhasd a rappem
Hadd peregjen mért maradnék csendben
Mindenki vágja mit az asztalra tettem
Ez történelem, mert feledhetetlen
[Outro]
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
