|
|
|
| Előadó: | Mr.Busta feat Palej Niki |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ugatsz minden reggel, ugatsz nekem este,
Ez a megfejthetetlen szériáknak esete.
Van két ember, akik szeretik egymást,
És bármit megtesznek, akkor hogy lehet nagy gáz?
Mindenki fejteget, valaki a kocsmában,
Valaki lemezen, mer soha nem arra vágytam,
Hogy egy rohadt geci legyek, aki most lettem,
Mer "baszok én Rád", közbe kijött 6 lemezem...
A világon jobban nem szeretnék semmit,
Csak nőjön a pénzfám minden nap egy centit,
Hogy Veled tölthessem a kurva napokat.
Amit elveszek Tőled, azt add oda a kurváknak,
Akik nem léteznek, csak az agyadban.
Amikor először elmondtam, mindenemet elbasztam.
Szánom-bánom, de nem változok soha,
Rohadjak el Bébi, de nekem Te vagy a csoda!
Lehozom a csillagokat Neked az égről,
Csak ne mond azt, hogy hazudok, mer hányok a fekélytől.
Mindent megbántam már, amit ellened tettem,
Amit támadásnak fogsz fel, azt én meg se értettem...
Soha nem érdekelt, akit megsértettem,
De nekem már csak az kell, aki leéli az életem.
Nyugodtan akarom, mer elég már a tréjből.
Tudod, hogy még a nevem is megkaptam a Dre-től.
Mit jelent a rap? Nekem az örökké valóságot...
De egyedül nem nézhetem, mer nem bírom a rabságot.
Meg kell osztani az örömömet-bánatom,
Hogyha azt kéred, én azt mondom, hogy bármi legyen feladom.
Mer férfinak érzem magam, nem süketelek neked,
Csak nézzé végre magadba, és megjön majd az eszed.
Azt szereted, aki vagyok, én meg azt, aki ezt szereti.
Az életem az kegyetlen de mosolyoddal feledi.
Végre lezárom a vitákat, mer nem bírom már ideggel,
Sokat bántottalak Téged hideggel meg meleggel.
Van egy stílom is, azé szeret mindenki,
Mer a Miszter az érzéseket soha nem leplezi.
Annyit tettél már értem, hogy soha nem feledem,
Ölelés, ne pofon legyen, ha átnyúlok a feleden...
Minden megérthető bizonyos szinten,
Hogyha meg paraszt vagyok, az legyen az én cinkem.
Tudod hol a helyed és a tiszteletet megadom,
Csak ne az legyen az első, hogy elveszed a falatom,
Amit rapnek hívnak, Téged meg Rapsztárnénak.
Hogyha én vagyok az idegbeteg, könyörgöm te mé vagy?
Amikor úgy látom, hogy jobban van az én Asszonykám,
Akkor rühellem a percet, mikor én lettem a rapsztár...
Sokkal többet adnék, abból ami vagyok én,
De nem akarok fizetni a kamuvádas szarokér!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
