|
|
|
_Ianaa_
Nézz ide még
Ez a kép, amit látsz
Már nem az enyém
M'ért vársz, ha jön a fény?
Lépj hát, ez a remény
_Filo_
Ez menjen neked szobára, 'míg vele fekszel meztelen
Én betonbítre járok, minden placcomat behesszelem
Minden kapun, minden utcasarkon tesztelem
Ha jön egy nálam nagyobb árnyék, behúzzák a westelem
Én ezt láttam, és tudom azt, hogy lesz szemem
Baj, ha majd egy hiénaként járkálok benn esztelen
Akkor szagolom a Napot, ha nem lesz velem
Mert tudom, hogy az erdőhöz, a fa mögé is lesz szemem
Támadjon fel minden szavam ott a füzetbe
Érezze a város, ez meg olaj lesz a tüzekre
Tudja meg minden arc ebbe' az üzembe,
A szarját ide küldte, akkor rossz városba üzente
Ezt a füledbe, mert tudom azt, hogy kinek lesz
Akkor, 'mikor megírom, mert nem tudod, hogy kit edzetsz
Kurva jó a filmem, súgjátok meg, ki rendez
Remélem, a végén az életemből kilenc lesz
Hoppá gecik, én még vedelem a dzsúszom
Mert ti akárhogyan lőttök, szúrtok, én kihúzom
A szavakat éjjelente a mélyhűtőből
Halhatatlan ez a rap, a déli gyűjtőből
Szarok rátok, megy a beef mindig (...)
Vonalról nem hibázok, úgy, mint Nick Van Exel
Van még hét éve, ha bírja stexel
Hogy bíttel kelsz fel, meg bítre fekszel
_Ianaa_
Nézz ide még
Ez a kép, amit látsz
Már nem az enyém
M'ért vársz, ha jön a fény?
Lépj hát, ez a remény
Nézz ide még
Ez a kép, amit látsz
Már nem az enyém
M'ért vársz, ha jön a fény?
Lépj hát, ez a remény
_Smile of Hell_
Könnyek az arcomon, 'mitől nem látom a másnapot
Csókok a számom, 'mitől szenvedélyes lázt kapok
Szívemben tűz, 'mitől a sorsnak egy ászt adok
Furminta kulacsomba', ami engem eláztatott
Élet és halál, engem várnak a fények
Föld alatt, föld felett engem rágnak a férgek
Többé nem alszom, nincsenek álmok
Én nem vagyok a megváltó, nem jövök, ha rám vártok
Egy rím és ennyi, ez volt az életem
Megjártam a poklot, most az Istenekkel kérkedem
Többé nem kérdezem, hogy mi jó és mi helytelen
A nevem a Pokol Mosolya, te meg maradj a seggeden
_Ianaa_
Nézz ide még
Ez a kép, amit látsz
Már nem az enyém
M'ért vársz, ha jön a fény?
Lépj hát, ez a remény
Nézz ide még
Ez a kép, amit látsz
Már nem az enyém
M'ért vársz, ha jön a fény?
Lépj hát, ez a remény
Van az az út, kínoktól ég már a testem
Ki az az ő, mondd Uram, én kit szeressek?
Melyik az út, melyiket válasszam hát?
Felelj már!
Segíts kérlek, ne bánts már!
_Smile of Hell_
Nekem a napsütés, amiért élek
A kezemben a mikrofon, többé nem félek
Amíg szavakat adsz nekem, addig kérlek, hogy ezek a sorok legyenek mindig az enyémek
Nekem a napsütés, amiért élek
A kezemben a mikrofon, többé nem félek
Amíg szavakat adsz nekem, addig kérlek, hogy ezek a sorok legyenek mindig az enyémek
_Ianaa_
Nézz ide még
Ez a kép, amit látsz
Már nem az enyém
M'ért vársz, ha jön a fény?
Lépj hát, ez a remény
Nézz ide még
Ez a kép, amit látsz
Már nem az enyém
M'ért vársz, ha jön a fény?
Lépj hát, ez a remény
Nézz ide még
Ez a kép, amit látsz
Már nem az enyém
M'ért vársz, ha jön a fény?
Lépj hát, ez a remény
Nézz ide még
Ez a kép, amit látsz
Már nem az enyém
M'ért vársz, ha jön a fény?
Lépj hát, ez a remény
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
