|
|
|
| Előadó: | Dlolx |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1.versz.:
Egyszer elkezdődik valami,egy kapcsolat,egy románc
lehet hogy tartós de lehet,hogy lekopik róla a zománc.
Akkor úgy éreztem mégis,hogy szívemnek nem lesz gondja
hogy örökké fog tartani és soha nem fogja majd meg a rozsda.
Jól indult minden a kábaszavak mindent elhitettek
a kimondott mondatok érzelmileg teljesen elvihettek.
Csókolta a számat,sétáltam vele kézen a kézben,
naiv voltam és sajnos hittem a csalfa vak reményben.
Eltelt egy kis idő és hirtelen megváltozott minden
az összes dolog porrá lett amibe egész addig hittem.
Úgy éreztem a lelkem szilárd oszlopokból álló épület
de te leromboltad azzal,hogy mostantól tovább élsz de nélkülem.
Viszont erős akartam lenni és hamar talpra állni
nem akartam a fát tovább magam alatt vágni.
Azt kaptam csak amit az élet saját könyvem előírt
apám azt mondta hogy amibe nem halsz bele
az hidd el majd meg erősít.
ref.:
Talán látod majd évek múltán,
Szembe jön veled majd az utcán,
Rád néz és emlékszik már,
És a szíve ahogy neked úgy fáj,
Megfordul utánad kiabál,
Könny csordul majd le az arcán,
Végre rájön majd hogy mennyire fáj,
És újabb könny jön minden szó után.
2.versz.:
Vége lett mindennek egyedül sétáltam az utcán
felnéztem az égre vajon mért ez a sors jutott rám
zuhogott az eső fájt, hogy belecseppent a szemembe
a fájdalomról pedig egyből te jutottál az eszembe.
Mentem tovább és egyszer csak megláttalak téged
a vizes betonon még a nyomokat hagyott ott a lépted
elhagytad a tócsát melyben a szívem elázva hevert
de te rá se néztél pedig még anno csak érted tepert.
Mentél-mentél és egyszer csak meggondoltad magad
utána fordultál de már nem érintett meg a szavad
túl kellet rajtad lépnem én már nem fordulok vissza
az arcomról lepergő könnyem a lelkem majd beissza.
Nem tehetek semmit erre egyedül kell rájönnöd
hogy a szíved akkor velem szembe miért pont úgy döntött
neked is fáj, hogy nekem, de én teljesen véreztem el
a történet elején veled a végén már egyedül keltem fel.
ref.:
Talán látod majd évek múltán,
Szembe jön veled majd az utcán,
Rád néz és emlékszik már,
És a szíve ahogy neked úgy fáj,
Megfordul utánad kiabál,
Könny csordul majd le az arcán,
Végre rájön majd hogy mennyire fáj,
És újabb könny jön minden szó után.
3.versz.:
Túl büszke hozzá, hogy odamenjen és elmondja,
Túl büszke hozzá, hogy elmondja ahogy gondolja,
De talán büszkeségét legyőzi és felfogja,
Csak így lesz esély egy tőled kapott csókra.
Felkel és látja, hogy nem vagy már mellette,
Amit adhatott volna neked azt réges-rég elvesztette,
A napja az nagyon rosszul megy estéje unalmas,
És rájön hogy a rossz döntést az végleg ő hozta.
ref.:
Talán látod majd évek múltán,
Szembe jön veled majd az utcán,
Rád néz és emlékszik már,
És a szíve ahogy neked úgy fáj,
Megfordul utánad kiabál,
Könny csordul majd le az arcán,
Végre rájön majd hogy mennyire fáj,
És újabb könny jön minden szó után.
Egy sodró lendületű, fülbemászó nyári szerelmes felvétel, amely már az első hallgatás után ott marad a szívben. A szerzemény új színt hoz Kökény Attila zenei világába: egyszerre szenvedélyes, felszabadító és modern.
Veled elrepülnék bárhová, ahol csak te vagy és senki más - hangzik el a refrénben, amely egy olyan kapcsolatot idéz meg, ahol a világ megszűnik létezni, és csak a másik számít.
Kökény Attial-dalszövegek itt.
Ezt a szerelmi ívet pedig a közönség már jól ismerheti, hisz a tavalyi nagy sláger, a „Ha újra látlak” érzelmi töltetét élhetjük át oldva a nap évszakának könnyed érzelmeivel. A szám zeneszerzője ismét Rakonczai Viktor, akinek érzékenysége és zenei világa már számtalan slágert eredményezett az elmúlt évtizedekben.
A „Veled elrepülnék” újabb bizonyítéka annak, hogy Rakonczai Viktor egyedi zenei kézjegye mennyire működik a mai popzenében – érzékeny, mégis magával ragadó.
A dalszöveget Kökény Attila, Rakonczai Viktor és Orbán Tamás közösen írták, ahogy azt már korábban is megszokhattuk tőlük – a trió ismét pontosan eltalálta, mi az, ami egyszerre igaz, mai és átélhető.
- Szerencsés ember vagyok, aki már megtapasztalta a valódi érzelmeket.
Talán éppen ezért lett ez az alkotás ennyire őszinte, kitárulkozó és emberközeli, könnyű volt belehelyezkednem ebbe a témába. Olyan dalt akartunk írni, amitől az embernek kedve támad elindulni valahová... valakivel - mondja Kökény Attila.
A dalhoz készült videóklipet a Balaton egyik legszebb részén forgatták: egy hangulatos szőlőbirtokon, egy pincészetnél, majd egy katamarán fedélzetén, a nyílt vízen. A képi világ szinte mediterrán – napsütés, barátok, nevetés, poharak koccannak, hajszálban szél – az a fajta pillanat, amit legszívesebben megállítanánk örökre.
Ebbe a dalba, mint a vitorlás árbócába, bárki bele tud kapaszkodni, aki már szeretett valaha szívből.
Fotó: Kökény Attila x Rakonczai Viktor
