|
|
|
1.versz.:
Egyszer elkezdődik valami,egy kapcsolat,egy románc
lehet hogy tartós de lehet,hogy lekopik róla a zománc.
Akkor úgy éreztem mégis,hogy szívemnek nem lesz gondja
hogy örökké fog tartani és soha nem fogja majd meg a rozsda.
Jól indult minden a kábaszavak mindent elhitettek
a kimondott mondatok érzelmileg teljesen elvihettek.
Csókolta a számat,sétáltam vele kézen a kézben,
naiv voltam és sajnos hittem a csalfa vak reményben.
Eltelt egy kis idő és hirtelen megváltozott minden
az összes dolog porrá lett amibe egész addig hittem.
Úgy éreztem a lelkem szilárd oszlopokból álló épület
de te leromboltad azzal,hogy mostantól tovább élsz de nélkülem.
Viszont erős akartam lenni és hamar talpra állni
nem akartam a fát tovább magam alatt vágni.
Azt kaptam csak amit az élet saját könyvem előírt
apám azt mondta hogy amibe nem halsz bele
az hidd el majd meg erősít.
ref.:
Talán látod majd évek múltán,
Szembe jön veled majd az utcán,
Rád néz és emlékszik már,
És a szíve ahogy neked úgy fáj,
Megfordul utánad kiabál,
Könny csordul majd le az arcán,
Végre rájön majd hogy mennyire fáj,
És újabb könny jön minden szó után.
2.versz.:
Vége lett mindennek egyedül sétáltam az utcán
felnéztem az égre vajon mért ez a sors jutott rám
zuhogott az eső fájt, hogy belecseppent a szemembe
a fájdalomról pedig egyből te jutottál az eszembe.
Mentem tovább és egyszer csak megláttalak téged
a vizes betonon még a nyomokat hagyott ott a lépted
elhagytad a tócsát melyben a szívem elázva hevert
de te rá se néztél pedig még anno csak érted tepert.
Mentél-mentél és egyszer csak meggondoltad magad
utána fordultál de már nem érintett meg a szavad
túl kellet rajtad lépnem én már nem fordulok vissza
az arcomról lepergő könnyem a lelkem majd beissza.
Nem tehetek semmit erre egyedül kell rájönnöd
hogy a szíved akkor velem szembe miért pont úgy döntött
neked is fáj, hogy nekem, de én teljesen véreztem el
a történet elején veled a végén már egyedül keltem fel.
ref.:
Talán látod majd évek múltán,
Szembe jön veled majd az utcán,
Rád néz és emlékszik már,
És a szíve ahogy neked úgy fáj,
Megfordul utánad kiabál,
Könny csordul majd le az arcán,
Végre rájön majd hogy mennyire fáj,
És újabb könny jön minden szó után.
3.versz.:
Túl büszke hozzá, hogy odamenjen és elmondja,
Túl büszke hozzá, hogy elmondja ahogy gondolja,
De talán büszkeségét legyőzi és felfogja,
Csak így lesz esély egy tőled kapott csókra.
Felkel és látja, hogy nem vagy már mellette,
Amit adhatott volna neked azt réges-rég elvesztette,
A napja az nagyon rosszul megy estéje unalmas,
És rájön hogy a rossz döntést az végleg ő hozta.
ref.:
Talán látod majd évek múltán,
Szembe jön veled majd az utcán,
Rád néz és emlékszik már,
És a szíve ahogy neked úgy fáj,
Megfordul utánad kiabál,
Könny csordul majd le az arcán,
Végre rájön majd hogy mennyire fáj,
És újabb könny jön minden szó után.
