|
|
|
| Előadó: | Valahol Európában (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Nemes István |
|
Dés László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
Kiköptél minket aztán kész
Szívünkhöz tartják most a kést
Esélyünk nem volt semmi
Hagytál így elveszni
Hát, ha tetszik, akkor nézd!
Nem adtál ingyen semmit még
Fizettünk százszor mindenért
Hazudtál szóval, tettel
Mondtad jobb lesz egyszer
Miért hagytál el? Semmi nem lesz
Ez már itt a vég!
Gyere, nézd, hogy kész a sorsunk nincs több szó!
Gyere, nézd, ahogy elvérzünk, ó-ó!
Gyere, nézd, milyen óriás lett az ellenség!
Gyere, nézd, ilyet nem láttál még!
Nem segítettél!
Kilöktél és cserbenhagytál
Ha vártunk mindig elbújtál
Hazudtál szóval, tettel
Mondtad jobb lesz egyszer
Miért hagytál el? Semmi nincs
Csak szégyen és halál!
Gyere, nézd, hogy kész a sorsunk nincs több szó!
Gyere, nézd, ahogy elvérzünk, ó-ó!
Gyere, nézd, milyen óriás lett az ellenség!
Gyere, nézd, ilyet nem láttál még!
Itt van, itt van, én mindent megpróbáltam
Így van, így van, csodát még nem láttam
Mégis egyszer szólhatnál
Ó csak egyszer szólhatnál: elég!
Miért van, miért van? Kilöktél, cserbenhagytál
Így van, így van! Hazudtál és csaltál
Mégis egyszer szólhatnál
Ó csak egyszer szólhatnál: elég!
Miért van, miért van, én mindent megpróbáltam
Így van, így van, csodát még nem láttam
Mégis egyszer szólhatnál
Ó csak egyszer szólhatnál: elég!
Eltaszítottál, cserbenhagytál
S ha hívtunk téged, mindig elbújtál
Akkor itt az életünk, hát vedd el!
Azt hazudtad jobb lesz egyszer
Jobban élhet majd az ember
De semmi nincs, csak szégyen és halál!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
