|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Ördög hozott... Isten vihet |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 3:41 |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Kőházy Ferenc |
|
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Soha nem felejtem, ahogy a srácokkal
Kinn a pályán, vérünkben száz fokkal
Forró a beton, mégis hűti a lábam
Egy lépés, két lépés, labda kosárban
A lányok vizslattak, mi meg őket
Észre se vettük a viharfelhőket
Szendvics a táskában, fele a tiéd, mert
A barátság éhséget nem ismer
Ahol én ehetek, ott te is enni fogsz
Te meg a bajszod alatt mindegy mit piszmogsz
A magunk dolga, ami minket érdekel
De tiszteletet manapság az érdemel,
Ahol szép a ház, jó nagy garázzsal
Mikor nevettél utoljára anyáddal?
A pénz egy szép napon puszta papír lesz,
De a házamba akkor is bejöhetsz!
Refrén(x2):
Ez a mi mesénk, a betonból erdőbe
Gyere barátom, üljünk ki a tetőre!
A naplemente pont olyan, mint régen
A tükörképünk ott fenn az égen
Felnőtt a testem, de belül egy gyerek él
Aki nem pénzért, csak a szemedért
Játékkatonák szerte a szobában
Igazán rosszul semmit se csináltam
Mindenből tanulni kell, ez az élet
A legszörnyűbb dolog is ezért van érted
Elfogadni nem annyit tesz, hogy szolga légy
Hányd ki a fejedből azt a sok ganéjt!
Rájöttél már? Hazudtak a lurkónak
Mert a világ valójában fullkontakt
Kesztyűm húzom, legyen, ahogy lenni kell,
De nem keresem a harcot már senkivel
A szemedben ott az egész életed
Szívedig rajta keresztül lépkedek
Öklöm helyett megrázom a szilvafát
Hogy majd eljátszhassak egy nagypapát
Refrén(x2)
Te se várj másra, én sem várok rád
Ez az élet, vérrel teli bőrkabát
Próbálok adni még, nem pedig elvenni
Amit csak lehet, a jelenben megtenni
Ess el nyugodtan, csak aztán állj is fel!
Nem elég nézni, ezt bizony látni kell!
Tegyél magadért, mástól ne várj csodát,
És felfogod; Isten megtalált!
Refrén(x4)
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
