|
|
|
Tudod egyszer majd, ha meghalok
nem lesznek többé szép napok.
És rám gondolsz, hogy szerettél,
oly jó volt, mégis elmentél.
Tudod egyszer majd, ha nem leszek,
és fent majd arra ébredek,
hogy a szíved mégis engem hív,
már késő, elveszett.
Tudod egyszer majd, ha meghalok
nem lesznek többé szép napok.
És rám gondolsz, hogy szerettél,
oly jó volt, mégis elmentél.
Tudod egyszer majd, ha nem leszek,
és fent majd arra ébredek,
hogy a szíved mégis engem hív,
már késő, elveszett.
Szememből a könny kicsordul,
szerelmedből élek így,
s ha nem lesz más,
ki táplálja szívemet,
gondolj majd rám,
nézz néha rám!
Tudod egyszer majd, ha meghalok
nem lesznek többé szép napok.
És rám gondolsz, hogy szerettél,
oly jó volt, mégis elmentél.
Tudod egyszer majd, ha nem leszek,
és fent majd arra ébredek,
hogy a szíved mégis engem hív,
már késő, elveszett.
Szememből a könny kicsordul,
szerelmedből élek így,
s ha nem lesz más,
ki táplálja szívemet,
gondolj majd rám,
nézz néha rám!
Tudod egyszer majd, ha meghalok
nem lesznek többé szép napok.
És rám gondolsz, hogy szerettél,
oly jó volt, mégis elmentél.
Tudod egyszer majd, ha nem leszek,
és fent majd arra ébredek,
hogy a szíved mégis engem hív,
már késő, elveszett.
Tudod egyszer majd, ha meghalok
nem lesznek többé szép napok.
És rám gondolsz, hogy szerettél,
oly jó volt, mégis elmentél.
Tudod egyszer majd, ha nem leszek,
és fent majd arra ébredek,
hogy a szíved mégis engem hív,
már késő, elveszett.
