|
|
|
| Előadó: | Smile Of Hell |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Filo |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse1:
Filo
Mert itt fekete utcákon rajtam fehér air-force van
Követem a morzsákat mit elszórtam
Halkan gyűlik a méreg, mint Mensonban
Itt a falnak is füle, úgyhogy nem szóltam
Itt a gépész nem alszom hetek óta, mert itt hiányzik az ép ész
Hallod nem tehetek róla azt, hogy nem születtem szürkének egy fekete korban
Itt a rózsaszín emberek fehéret szívnak az orrba
Smile of Hell
Itt a miénk minden lépés hol a körökbe zárnak
Itt a miénk minden érzés mit a szívek ki tárnak
Minden gitárnak neveket a falakon
Utca Csendélet a városom meg szabadon
Emelem a kalapom, ha akarom, mert kaparom
A szavakat, mint F-I-L-O flesselek a tavaszon
A borom bebaszom, mert fagyasztanak reggelek
A téli álom alatt mi meg csapatjuk a trackeket
Refrén: 2x
Na, mi van? Na, mi van? Na, mi van Itt?
Na, mi van? Na, mi van? Na, mi van Itt?
Na, mi van? Na, mi van? Na, mi van Itt?
Na, mi van itt? Na, mi van itt? Na, mi van Itt?
Filo:
Mi van, itt mikor meghalunk egy kanyarban
Mert tényleg néha úgy érzem, hogy Isten mindig nyaralna
Tanulj meg olvasni itt utána papír, ni
Itt a minimálra, tudják mi a papír mi
Itt amiről beszélek, te vágod mi
Ez a nagy szemétdomb merjél álmodni!
Itt az életem az ujjam alatt a padok
Itt maradok és leírom, végleg míg ki nem apadok
Smile of Hell
Közhelyesen öregszem előre törekszem
Messze még az arany toll legalább ötezren
Fekszenek le, amikor a Csend éled fel
Fura csempészekkel sze-sze-szesz egy részeggel
És hogy egy részlettel az Undergorund velünk van
A sok Mainstream szarság meg ?????ad
ÉN meg felírtam a sorokat az agyamba
Az utca úgy lenne szép, ha mindig így maradna
Refrén: 2x
Na, mi van? Na, mi van? Na, mi van Itt?
Na, mi van? Na, mi van? Na, mi van Itt?
Na, mi van? Na, mi van? Na, mi van Itt?
Na, mi van itt? Na, mi van itt? Na, mi van Itt?
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
