


| Előadó: | L'art pour l'art |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Az anyukám a Margit, az apu meg az István,
Ami a szomorú inkább, hogy én vagyok a kislány.
Amikor ezek kergetőznek üvöltözés közbe’,
Valami nekem azt súgja, hogy nem illenek össze.
A szüleim azzal szórakoznak egész álló nappal,
Hogy ide-oda küldözgetnek rikácsoló hanggal.
A nagyapám, ha találkozik velem a szobában,
Ijedtében azt kiáltja: egér van a házban.
Megáll az ész,
A Zigóta kész.
Komolyan mondom, megáll az ész,
A Zigóta kész
Nekem ez az élet a liblingem,
Bár tudom, hogy az öröm nincs ingyen.
Meg kell szoknom a Pityut is még,
Újra, meg újra, meg megin’ ismét.
Mondd, Pityu, hol van a boldogság?
A nejed, a Margit szól hozzád.
Nem találtam a konyhában,
Egy ici-pici volt csak a tortában.
Óh, hát senki se figyel rám,
Csak beszélek itt a falnak,
Csak lebegtetem a szám.
Téged semmi se érdekel,
Csak mondod a magadét mindig,
És agyilag hozzám későn érkezel.
Az apu az anyut szidja folyton elmarasztalólag,
Aszongya, hogy kellemesebb arca van a lónak.
Azt hiszi az apukám, hogy ő az Atyaisten,
Hasonlít rá annyiban, hogy amikor kell nincsen.
Mikor a bátyám ököllel ver, anyu sose véd meg,
Szól, hogy halkan üssön, mert az apukám felébred.
Nincs ideje anyunak a gyereknevelésre,
Nézzenek most rám nyugodtan, itt az eredménye.
Megáll az ész,
A Zigóta kész.
Komolyan mondom, megáll az ész,
A Zigóta kész.
A nászutunkra is emlékszem,
Borsod-Abaúj-Zemplénben.
Ózdon a séta a legszebb volt,
Persze a csúcs, az a hentesbolt.
Mondta a Pityu, hogy nincs mellem,
Csodálkozik is, hogy elkeltem.
Már tudom, a Pityunak miért kellek,
Mert benne is dúlnak az érzelmek.
Óh, hát senki se figyel rám,
Csak beszélek itt a falnak,
Csak lebegtetem a szám.
Téged semmi se érdekel,
Csak mondod a magadét mindig,
És agyilag hozzám későn érkezel.
Mert semmi se érdekel,
És attól tartok lassan,
Hogy meggárgyulsz, és tök süket leszel.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.