|
|
|
| Előadó: | Szabó Balázs Bandája |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szabó Balázs Mészáros János Rostás Ottó |
|
Szabó János Szabó Balázs Rostás Ottó Inoka Győző Szegedi Attila Fekete Dezső |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | funky népzene, bluesos folk-rock |
| Címkék: | Keressük! |
1, Megyek most az úton, látod dagasztóban élek.
Házi lélek sül a testben, megeszik, ha kész lesz.
Itt pult fölött hajolva meghízott önérzet.
Nem hiszem el senkinek, hogy épp csak ennyit érek.
2, Tapasztalatlan álom azt hiszi nem ébredek a délre
Már kifordított magamból minden amit kértek tőlem.
Most: Segítség!- segített, aztán harapok a lécre,
Amit a számba dugott egy ismerős, aki a barátjától kérte.
Refrén 2x:
Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.
Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.
3, Ez számtani megírott képlet, hogy az arcom szakad a szélben,
Mert a súlyomból annyit veszítek, amennyi épp aznap a mérgem.
Jön lábam, látod, tedd oda, itt a másik, nézz oda, tétova.
Én nem így vagyok részeg, csak hát mutogatok a Holdra
4, Itt nem tartozik hozzám, de ott ismerős lehetnék,
Hisz a senki fiát a senki földjén senki nem keresné.
Most már fölkelhetek innét, ez a tükör nem az én képem,
Az az égről néz a földre, ez meg a földről néz az égre.
Refrén 2x:
Dadogok a tócsa szélén, hogy: Beleugorjak vagy mégsem?
Ki tudja mi a van a túlsó végén, hátha csak én vagyok élve.
Hagyták a tükröt az úton, én meg túl gondoltam a képet.
És belé fekszem, a vizes fészek meg betakar fülig egészen.
Így alszunk azóta is, az eső meg úszó hájakat érlel,
És figyelem hogyan változott az Aliz óta a képlet.
Itt Csodaország helyett csak egy részeg fekszik élve,
Nincs is semmi a tócsa mélyén, csak lekéstem megint a gépet.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
