|
|
|
| Előadó: | DSP |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Hajdú Imre Krausz Attila Udvardy Gergő |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[Dipa:]
Adj pár percet, hogy elmondjam, mit jelent nekünk a beton
Ahol élünk, ahol halunk, járdák, utcák, utak, peron
Amit naponta koptatunk, a földünk, a múltunk
A város, a telep, az életről mindent itt tanultunk
A sztorik a téren, ahol testvérekre leltünk
Hosszú éjszakák, nappalok, egy részünk, amivé lettünk
Beton kosárpályák, beton ping-pong asztalok
Fiatal bandák a ház előtt, nem tip-top gazdagok
Csak csóró seftesek, Hip-Hop szól a magnóból
Durranak a cigik, a könyök ki az autóból
Rendőrök kanyarodnak el az utcasarkon
A térfigyelő kamerák nem látnak túl a parkon
Sok vér száradt a betonon, pár csepp mindenkitől
Az álom betonba temetve, hogy egyszer innen kitörsz
Csibészeket nevelnek fel a betontömbök
Belém ivódott a beton, a füledbe betont öntök.
[Refrén (scratch):]
[Zon:] Rohannak a napok, telnek évek, járd az utadat
[Melo:] Betemet a beton
[Frog:] Körbevesznek a falak
[Dipa:] Már nem minden a régi
[Zon:] Mégis minden marad ugyanaz
[Frog:] Dőlnek rád a házak, a feeling mindig megmarad
[Bom:]
A cipőmtől kopik a beton, a betontól kopik a lélek
A melegtől olvad a beton, a falak közt folyik az élet
Folyik a dzsúz, száll a füst, száll a gond, szállnak az évek
Közbe’ akkorák leszünk, mint a beton házak az égen
Sok sztori volt legenda, a legtöbb mára kamu
Sok legendát fed homály, csak a beton rá a tanú
Meg arra is, hogy lehetnek majd rapsztárok a költőkből
Még sokban ott a beton, csak azt nem látod az öltönytől
Ha nem vágod, dobom neked is a sztorit
Telepi félmeztelen gyerekek a betonon veretik a focit
És vibrál a levegő, meg dög meleg az aszfalt is
Közbe’ a beton asztaloknál sörbe megy a sakkparti
Lent körbe megy a cé, a betonra potyog a szotyihéj
Körbeér az üveg, mennek a sztorik, azt’ szoszi mo
Ismerős, mi? Ugyanazt lököm, amit szoktatok
És tudod mért? Mer’ azt a betont köpöm, amit koptatok
[Refrén (scratch):]
[Zon:] Rohannak a napok, telnek évek, járd az utadat
[Melo:] Betemet a beton
[Frog:] Körbevesznek a falak
[Dipa:] Már nem minden a régi
[Zon:] Mégis minden marad ugyanaz
[Frog:] Dőlnek rád a házak, a feeling mindig megmarad
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
