|
|
|
| Előadó: | Steve |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
igen...
mindannyian keresünk valamit...
mindannyian keressük a hiányzó láncszemet...
üdvözlök mindenkit...
mindannyian hologrammok vagyunk...
ebben az élő zajban...
zajban...
Vissza térek, visz a lélek, itt a vége mint az élet
Istenem fennt az égbe adj jelet hogyha érted
mögöttem hosszú évek, az én gyertyám leégett
felemelem a fejem, lassan nyelem le a mérget
hipokrata világ ez, ösztön és kényszer
bámulom a tömeget, már semmit sem érzek
ráz a hideg minden monoton és absztrakt
fekete mint kávé, fekete mint a billentyű
Szagtalan rímek, torzuló basszus
rothadó virágok, szivárvány *patrus*
elpárolog a haragom mint a gőz a kádból
metafora köddé válok mint a kámfor
az vagyok ami Te vagy, mindenki látomása
én is mint Te, csak vágyok a változásra
akarva vagy akaratlanul a karma
az életünk minden percét kezében tartja
levegő, orvos, élet, világ
iskola, évek, tanul, hibák
viták, ízek, szagok, gyomor
szeret, csókol, elmegy, pakol
pénz, érdek, család, munka
robot, vallás, zene, utca
nevet, anya, harag, ördög
nevek, drogok, rabol, börtön
Nincs identitásom, rég feladtam a vitát
nyomasztó a rendszer a teoriák a hibák
Ilyen a világ a származás ellentét
színes az ember ezért mindig lesz ellentét
egyre nagyobb az arcom, egyre nagyobb az ellenszél
ebbe a szarba nekem rég nincsen ellenfél
átlátok bárkin, unom mindenki így rímel
rasszista gengszter, homofob vagy drogdíler
én a kultúra magja, generáció mang-ja
ateista szellem, a társadalom rabja
ez vagyok én, csak egy rabszolga a sorokban
tapasztalt imposztor, halvány hologram
Ez vagyok én, egy pesti B-boy
egy underground mc, egy felhúzott pisztoly
Ez vagyok én, örök önmagam harca
fordított tükörkép, önmagad arca
Álom, sex, számok, reggel
méret, szabadság, fények, tenger
tánc, mikrofon, lángok, temetés
tudat, magam, lányok, ébredés
erők, szerek, játék, bútor
lakás, suli, másnap, undor
forint, vízum, ország, otthon
romok, vallás, kormány, porno
ösztön, ritmus, sorry, szaladsz
szárnyak, redbull, szerelem, szavak
sótlan, szótag, rímek, szombat
gyógyszer, lélek, módszer, mondta
kritika, feladom, hírnév, beadom
mikrofon, lerakom,mi lesz?, bekapod
számom, megadom, Steve, etalon
rendszer, lázadás, lazítok, leszarom
Élő zaj...
Ez volt a vége gyerekek...
hiányzó Láncszem...
és ilyenkor is csak néznek...
Tükör önmagunk felé...
(Ez minden) Önmagunkra...
Peace...
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
