Előadó: | Punnany Massif |
---|---|
Album: | ShenKick |
Megjelenés: | 2010 |
Hossz: | 4:14 |
Szövegírók: |
Wolfie Rendben Man Farkas Roland Sándor Felcser Máté Piszkár Bálint Antal Harmati Balázs |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | AM I PM Music |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Wielkie pozdro dla chłopaków z Punnany Massif.Polska tutaj zawsze...
Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”
(Oké, Nagy Hello! a srácoknak innen a Punnany Massifból!
Lengyelország érted mindig...Lengyel, magyar két jó barát együtt harcol, s issza borát!)
Na kivel, merre mi van, megint mennyi idő telt el?
Ki érzi úgy hogy boldog amikor a nap kel fel?
Ki az aki még kába, kinek ki ugrik nyakába?
Minek a szólás szabadság ha az igazság rabságban?
Ha egy vagány vonul magányba, kinek tűnik fel hiánya?
Mit ér az Országház, ha kínok között az országa?
Egyedül vagy párban, higgyünk-e egy pártban?
Csaták mezején vívjunk, vagy henyéljünk egy ágyban?
Higgyünk-e a szerelemben, amit már megtettünk korábban?
Hol vesszem az eszem el, a Bibliában, vagy a Koránban?
És végül, hol jobb az élet Angliában vagy Uránban?
Hol vannak a válaszok a kérdések korában?
Refrén:
Hisz számít, hogy mit lépsz, vagy mindez csak sors?
Előre megírt a sztori, vagy miattad kalandos?
Hova jutsz merre mész,kész képet kapsz...
Vagy a szerencsében bízol és a feketére raksz...
Vérző, könnyes szemekkel, vagy vakon kell látnia?
Erős Magyarország vagy Magyar-Románia?
Hol az út ahol a sok szál összefut?
Mindez érték vagy szemét, mit a szél összefújt?
Mi a szép, mi a rút? Ki a tré, ki az úr?
Fontos minek tartod éned, meg hogy ki vagy amúgy?
Netán maradt még fül az embereknek panaszára?
Szükséges rosszak a vörös, a narancssárga?
Az erő ami a jövőt ködössé avanzsálja.
Beállsz a sorba, vagy légy örökké magad pártja?
Hiszed vagy elfogadod, viszed vagy eltaposod?
Felvállalod mi volt, vagy lesz a múltnak homálya?
Refrén
Háttérben:
KI? MI? Merre? Hol? Mi, Punnany! Erre bármikor!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana