Előadó: | Szikora Róbert |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Hamza Zoltán Szikora Zsuzsa Szikora Róbert |
Szikora Róbert (Bob Lanky) |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Sziklámon ülök a megszokott parton
és ujjaim közt a képedet tartom
s hagyom, hogy a sós víz csak fröccsenjen rám
Gyerünk nem kell már, engedd el,
vigye a víz, hiszen néma és fakó
és nincs benne íz,
de a kép oly görcsösen tartja kezem
Ó nem, nem eresztem, nem, el nem eresztem.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni.
Próbáltam úgy tenni, ahogy mások
talán jobb, ha tovább állok, de nem tudok,
mert közös a szívünk és közös az álmunk.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni
Próbáltam úgy tenni, ahogy mások
talán jobb, ha tovább állok, de nem tudok,
mert közös a szívünk és közös a szárnyunk.
Azt hittem elillant a lelke mélyéről
illata, nyála a szám széléről, de nem
csak bódít szelíden tovább
Besétáltunk könnyen a szerelem ajtaján
de kijutni nem tudunk, benne égünk talán
talán ez lesz a legszebb halál.
Igen ez, a legszebb halál, ez az utolsó nyár.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni
Próbáltam úgy tenni, ahogy mások
talán jobb, ha tovább állok, de nem tudok,
mert közös a szívünk és közös az álmunk.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni
Olvastam szájról is már értem, ahogy
nyelvemmel nyelvedhez értem,
megértem.Csókodba haltam és
csókodból éltem.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni
Próbáltam úgy tenni, ahogy mások
talán jobb, ha tovább állok, de nem tudok,
mert közös a szívünk és közös az álmunk.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park