|
|
|
| Előadó: | Veterans |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
refrén:
életed lélekpróbáján minden ami fáj
a sorsod fekete tintává vált!
fekete tintává vált!
változni nem bírnál így nem véletlen hogy már
a lelked fekete tintává vált!
fekete tintává vált!
BigZojc:
Sokszor harcoltam már az életemben
volt idő mikor a pokoli utat jártam és majdnem elvesztem
de mikor rabolni kellett akkor én megtettem
és elszállt a lelkem vele félelem a szívemben
sokan nem látnak tisztán
és nem érdekli őket senki az emberek a dühtől képesek lennének ölni
lopnak csalnak hazudnak kik az igazságért harcoltak azok régesrég elbuktak
mára kevesen maradtak
ha megtapasztaljátok hogy a sors ellen lázadtatok
akkor az úr hátat fordít és az ördög szórja rátok az átkot
megteszem amit meg kell tennem de már cipelem a keresztem
megvan írva nekem is a végzetem éreztem a kezdetben
de ne csak a rosszra gondolj vannak még csodák ebben a világban
ne add fel a harcot mert elérhetsz olyat amit más csak álmában
és csak akkor tűnsz ki a tömegből mint a betonból nőtt rózsa
mikor saját érdekből bukik a rendszered és fekete lessz a szirma.
refrén:
életed lélekpróbáján minden ami fáj
a sorsod fekete tintává vált!
fekete tintává vált!
változni nem bírnál így nem véletlen hogy már
a lelked fekete tintává vált!
fekete tintává vált!
McDie:
Ne gondolj rám (ne!) de az ígéretem örökre megmarad
és akkor sem szúrlak hátba ha engem egyszer majd elhagysz
megszoktam már talán ezért távolodok el mindenkitől
szeretteimet a sors hozta el a megálmodott jelekből
hiszen nem véletlen semmi én ebben életem végéig hiszek
történtek velem dolgok kaptam jeleket amit nem értenek az emberek
mert hitetlenek lettek nézd meg mi lett a világból
érdemes e még élni vagy tegyem úgy mint a barátok
akik eldobták az életük mert ezt diktálták a hazug álmok
és még sokan mások akik úgy gondolták ő az egyetlen
idővel rájöttek az egyetlenből elég sok van
ahogy a lelketlen emberek életeket megrontanak
úgy követed őket te is cigarettával a kezedben
minden megvan írva és vissza is fogod kapni életedben
ki nem süllyed a szintedre miért kell egyből bántani?
tudod a sors megbosszulja önmagát hogy ne tudj többet ártani!
refrén:
életed lélekpróbáján minden ami fáj
a sorsod fekete tintává vált!
fekete tintává vált!
változni nem bírnál így nem véletlen hogy már
a lelked fekete tintává vált!
fekete tintává vált!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
