|
|
|
| Előadó: | Shifty Beatz |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Nem kell más csak, pillanat újra
valaki újra a fülembe súgja
azt, hogy kellek még
hogy mit érek neked
hogy még 1 perc amit kérek veled
hogy elmondhassam amit érzek
elmondhassam mit nem értek
hogy mit remélek
hogy mitől félek
soha el nem érlek
de várj még kérlek
nem kell más csak itt legyél
hogy minden percben velem legyél
nem kell más ezért tegyél
hogy minden gondolatom te legyél
nem kell csak a régi te
nem érdekel, hogy szavaim értik e
mások
csak várok
hogy félek e ???
félek ha nem leszel, a szívem szét téped e
neki az kell, hogy fájjon nekem
nekem mind1 csak beszéljen velem
nincs már tudom a szívedbe helyem
szenvedek ha kell, hogy boldog legyen
de még is azt akarom, hogy itt legyél
még is meg tenném a kedvedért
érted bármit ha veled lennék
és ami volt együtt elfelednénk mert
Refrén:
nem kell más...
ha lehunyod szemed, csak engem láss...
ne menny még...
veled minden más
más
más
veled minden más
maradj még
nekem nem kell más
vissza gondolok minden napra
holnapra
1 hónapja, hogy fordult rosszabbra
úgy koptatna
mint én a tintát egy lapra
tőlem meg mindent elvársz
magadtól elzársz
megvársz,
hogy valamit megláss
ha írnak figyelsz, hogy nekem ess ha olyat meglátsz
pedig nem kell más veled minden yo
pedig nem kell más nekem csak 1szó
veled minden yo és különleges
veled tényleg minden tökéletes
minek várok rád ha nem kellek
te utálhatsz akkor is kedvellek
elveszthetlek
rosszabb minden nap és amik nélküled elteltek
de én várok még
veled látok még
1 esélyt kettőnkre szánok még
pont mint rég
mint ha álmodnék
érted ha kell megváltoznék
megfontolnék mindent amit teszek
nem gondolnék rosszra
hogy ha...
bármi van mondja
szívemben a vágy érte lángol még ki nem oltja
Refrén:
nem kell más...
ha lehunyod szemed, csak engem láss...
ne menny még...
veled minden más
más
más
veled minden más
maradj még
nekem nem kell más
nélküled óráknak tűnő pillanat
csak a hazugság mi megmaradt
engem elragadt, valami megragadt
már kettőnk közt minden megszakadt
üres órák
üres percek
most jöttem rá nem ismerlek
akarom, hogy észre vegyél
hogy végre észrevegyél
Refrén:
nem kell más...
ha lehunyod szemed, csak engem láss...
ne menny még...
veled minden más
más
más
veled minden más
maradj még
nekem nem kell más
csak a pillanat
ami elszaladt mi a szívemben még megmaradt
hunyd le 2 szemed és engem láss
maradj még nekem nem kell más
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
