|
|
|
| Előadó: | Pesti Harmat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Thea Shepy Germ |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Thea
Ha a versem cserbenhagy, szívem sárkányt ereget,
nyisd ki a kapud, hé, és lökd ki a meleget, ha
a szavam célba ér, szám bereped az örömtől,
mi most némaságtól cserepes, a sörömtől meg keserű,
vénám úgy duzzad fel a vértől, mint egy légbalon
a hőtől, én tőled kaptam meghívót egy szélmalom
harcra, hol a kezed kezem szorította félve,
a szomorúakat is boldog sztori tolta félre.
Keretet a fény adott, mi körülötted ragyogott,
csókod még mindig érzem, mit ajkad arcomra nyomott,
hát kérlek, csináljunk a mából múltat, a múltból jelent,
a helyed még nem hűlt ki, és a nap is lement, úgyhogy
gyere át hozzánk, mint régen, mikor értelmet adtál
a napoknak, az üres lapoknak vége,
múltat csinálunk a mából, a múltból jövőt
az illatod már érzem, hát töltsd tele a tüdőt!
Én álltam sorba eleget,
érted mégsem érted meg,
szívem sárkányt ereget,
ugye a jövőnk még közös lehet?!
Most már veszem a kabátom, leteszem a tollam,
a naplóm becsukom, a sorsunk még ott van,
hajítsunk repülőt, szálljunk az egekbe,
az elég nem elég, bízzunk a legekbe!
Shepy
Ha a versem cserbenhagy, szívem feléd sárkányt ereget,
állj be a győztes sorba, ha Isten neked tereget,
elveszett szerep ez, mit játsszak én egy színpadon,
de életem bevégez, most elhalkul a cimbalom,
szótlan szívem szeretne szállni szüntelen,
színezem a tájat, mégis minden színtelen,
te nyújtottad karod, míg én arccal másra nézve,
tekintettem múltba, pedig a jövő esett kézre.
Nem szónoknak születtem, de felemel egy érzés,
sóhajodra válaszom, mégsem buta kérdés,
lehetnénk léggömb, esernyő vagy reptetni való sárkány,
égbe hajtott vadgalamb, valótlan valós ábránd,
csókoktól mámorosan, levegőben úszunk,
felhők fölött lebegve, a szabadság a túszunk,
ha felkavar a szél, legyintsünk pát a búnak,
szálljunk szembe, így lesz vége a légi háborúnak!
Refrén:
Én álltam sorba eleget,
érted mégsem érted meg,
szívem sárkányt ereget,
ugye a jövőnk még közös lehet?!
Most már veszem a kabátom, leteszem a tollam,
a naplóm becsukom, a sorsunk még ott van,
hajítsunk repülőt, szálljunk az egekbe,
az elég nem elég, bízzunk a legekbe!
Germ
Ha a versem cserbenhagy, szívem sárkányt ereget,
ha valamit elrontottál, majd a sors jól hátba vereget,
fényem pislákol, de segítek, elkísérlek utadon, csak
találj meg a dallamok közt, hisz én vagyok a nyugalom,
sokan nem keresnek, mert úgy érzik nekik most jó,
használaton kívül vagyok, mint egy ütött-kopott mosdó,
üres szavak tengerében mártózok meg,
de te remélem már vágod a száz szóból 1
gondolatot, ami ezt a strófát átjárja,
ne teljen el idő folyton katasztrófát várva,
szálljunk együtt, gyere, így nem fogsz lezuhanni,
az életünk a felhők fölött fog már elsuhanni,
bemutatni nem tudom, hogyan vidd majd véghez,
robotpilóta helyett, inkább ülj vissza a géphez,
hogy álmodhass, de ébren, hisz lassan itt az alkonyat,
a mese is csak valóság, hol csodálom az arcodat!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
