|
|
|
| Előadó: | Pesti Harmat |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Thea Shepy Germ |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Thea
Ha a versem cserbenhagy, szívem sárkányt ereget,
nyisd ki a kapud, hé, és lökd ki a meleget, ha
a szavam célba ér, szám bereped az örömtől,
mi most némaságtól cserepes, a sörömtől meg keserű,
vénám úgy duzzad fel a vértől, mint egy légbalon
a hőtől, én tőled kaptam meghívót egy szélmalom
harcra, hol a kezed kezem szorította félve,
a szomorúakat is boldog sztori tolta félre.
Keretet a fény adott, mi körülötted ragyogott,
csókod még mindig érzem, mit ajkad arcomra nyomott,
hát kérlek, csináljunk a mából múltat, a múltból jelent,
a helyed még nem hűlt ki, és a nap is lement, úgyhogy
gyere át hozzánk, mint régen, mikor értelmet adtál
a napoknak, az üres lapoknak vége,
múltat csinálunk a mából, a múltból jövőt
az illatod már érzem, hát töltsd tele a tüdőt!
Én álltam sorba eleget,
érted mégsem érted meg,
szívem sárkányt ereget,
ugye a jövőnk még közös lehet?!
Most már veszem a kabátom, leteszem a tollam,
a naplóm becsukom, a sorsunk még ott van,
hajítsunk repülőt, szálljunk az egekbe,
az elég nem elég, bízzunk a legekbe!
Shepy
Ha a versem cserbenhagy, szívem feléd sárkányt ereget,
állj be a győztes sorba, ha Isten neked tereget,
elveszett szerep ez, mit játsszak én egy színpadon,
de életem bevégez, most elhalkul a cimbalom,
szótlan szívem szeretne szállni szüntelen,
színezem a tájat, mégis minden színtelen,
te nyújtottad karod, míg én arccal másra nézve,
tekintettem múltba, pedig a jövő esett kézre.
Nem szónoknak születtem, de felemel egy érzés,
sóhajodra válaszom, mégsem buta kérdés,
lehetnénk léggömb, esernyő vagy reptetni való sárkány,
égbe hajtott vadgalamb, valótlan valós ábránd,
csókoktól mámorosan, levegőben úszunk,
felhők fölött lebegve, a szabadság a túszunk,
ha felkavar a szél, legyintsünk pát a búnak,
szálljunk szembe, így lesz vége a légi háborúnak!
Refrén:
Én álltam sorba eleget,
érted mégsem érted meg,
szívem sárkányt ereget,
ugye a jövőnk még közös lehet?!
Most már veszem a kabátom, leteszem a tollam,
a naplóm becsukom, a sorsunk még ott van,
hajítsunk repülőt, szálljunk az egekbe,
az elég nem elég, bízzunk a legekbe!
Germ
Ha a versem cserbenhagy, szívem sárkányt ereget,
ha valamit elrontottál, majd a sors jól hátba vereget,
fényem pislákol, de segítek, elkísérlek utadon, csak
találj meg a dallamok közt, hisz én vagyok a nyugalom,
sokan nem keresnek, mert úgy érzik nekik most jó,
használaton kívül vagyok, mint egy ütött-kopott mosdó,
üres szavak tengerében mártózok meg,
de te remélem már vágod a száz szóból 1
gondolatot, ami ezt a strófát átjárja,
ne teljen el idő folyton katasztrófát várva,
szálljunk együtt, gyere, így nem fogsz lezuhanni,
az életünk a felhők fölött fog már elsuhanni,
bemutatni nem tudom, hogyan vidd majd véghez,
robotpilóta helyett, inkább ülj vissza a géphez,
hogy álmodhass, de ébren, hisz lassan itt az alkonyat,
a mese is csak valóság, hol csodálom az arcodat!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
