|
|
|
| Előadó: | Rhino |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kordik Zsolt |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Akárhányszor elesel, igenis kelj fel
A kesztyűt ne dobd el, inkább vedd fel
A pofonokat osztani kezdd el
Tudod ezer csatát nyerhetsz ezzel
Ember vagyok én is, tehát vétkezek
Először ütök, azt utána kérdezek
Bűntudatot én már nem érzek
Egyedül anyám, meg apám, kire felnézek
Soha nem játszottam a kamu rappert
Az a fajta vagyok, kit az élet sokszor elvert
Sok idő eltelt és talpon vagyok mégis
Hiába fordul el tőlem az ég is
Mindig kérdezték hogy bírok ennyit
Azért mert megszoktam és nem érzek semmit
A fejemet én már nem hajtom le többet
Mert mire felnéztem, a probléma több lett
Azok a nők, akik mellettem voltak
Nem voltak kurvák, csak rutinból szoptak
Azok az arcok, akik mellettem álltak
Nem voltak rosszak, csak egyből odavágtak
Akárhányszor elesel, igenis kelj fel
A kesztyűt ne dobd el, inkább vedd fel
A pofonokat osztani kezdd el
Tudod ezer csatát nyerhetsz ezzel (2x)
Én is a pofonokból tanultam a legtöbbet
Így a gyenge srácból szép lassan erős lett
Az épek elvesznek, a gyengék edződnek
Én vagyok az, akit harcosnak neveznek
Hétköznapi emberből ritkán válnak hősök
De szeretem a kihívást és épp ezért győzök
Egyről a kettőre nem fogsz előre jutni
És ha beléd taposnak, hát vissza kell rúgni
Nekem ez adja az erőt ha felállok
Minden egyes kudarcból tanulságot kreálok
Előre haladok, csak ritkán nézek vissza
Az út ami homályos volt, mára már tiszta
A múltat elengedni nem könnyű én vágom
Mert mindig oda lyukadsz ki ha véget ér egy álom
Meg kell tanulnod kezelni a helyzetet
Könnyű lesz ez is, mint kidobni a szemetet
Akárhányszor elesel, igenis kelj fel
A kesztyűt ne dobd el, inkább vedd fel
A pofonokat osztani kezdd el
Tudod ezer csatát nyerhetsz ezzel (4x)
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
