|
|
|
| Előadó: | Atah MC |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1
Bezzi
Addig nyomom, amíg nyomatom, míg van zene a fülembe
Addig hallod, amíg minden oldal megtelik a füzetbe
Ha elfogyott a türelmem a zene, ami tüzel fel
Te meg tűzzed ki a szemed elé mit üzentem
Ügyetlen lehet, de ügyesebbé válok
Még a magadfajta szenved, én a pillanatra várok
Mint a vulkán, pörög a párna fejed alatt
Én nem álmodom mit szabad, hanem nézem, ami marad
Így leszek itt szabad, így veszik el szavad
Zavarodjál, összekapargasd a falat (amíg)
Dörög az ég pörög az éj, ködös a kép,
Hová sietsz nem a szöveg a tét, csak a szöveget értsd
Mondtam már mondhattam nektek már ezerszer
A markodat tartsad, csak az irányszelet vegyed fel
Az irányszelet vegyed, fel az iránytűz majd begyújt
2X REFRÉN:
Mi hozzuk, az irányt a tűz meg majd begyújt
Mi dobjuk a fullost te maradj csak megunt
Mi csak nyomjuk, nyomjuk, amíg lehet
Mert ha iránytüzet csiszolunk, te senki sem lehetsz
2
Atah MC
Felkeltem nem kellett, hogy bárki édesgessen
Ha az irány tűzet, csiszolom a látás élesebb lesz
Befékez a lábam, de belül hajt a nitro
Te csak akkor pörögsz, mikor beüt majd a szittyó
Ég az izzó lecsengenek a hangjegyek
Ez ad jelet, hogy toll és füzet legyen a partnerem
Ne szabj nekem határt, mert megcsíp a csalán
A paraván eltakar, de koppintani próbál a sok
Papagáj eléd gördítem az akadályt
A plafonról a vakolat, ami szakad rád
Nagy a magasság, de nincsen tériszony
Izzítom a vasat ekkor körülöttem vérpiros
A tér, de ez kell, hogy elkapjon az áramlat
Mielőtt keresztbe vág a lecsapódó válaszfal
Eláshatnak akkor is kikelek a síromból
Kiradíroztok, de rólam keringenek a mítoszok
Borítom fel a rendszert kicserélve a szervert
Felhergelsz, a tüzem célirányosan perzsel
Amíg kell, hogy érezd át az én rappem nem integrált
A zene a dallam örökké már a hitemmé vált
4X REFRÉN:
Mi hozzuk, az irányt a tűz meg majd begyújt
Mi dobjuk a fullost te maradj csak megunt
Mi csak nyomjuk, nyomjuk, amíg lehet
Mert ha iránytüzet csiszolunk, te senki sem lehetsz
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
