|
|
|
| Előadó: | FankaDeli |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Épülnek a terek, a város szépül
Neked az IBM, nekem az Apple
Elkékül a húgod, túl sokat szívott
Mutiék léptek, mindig felhívott
Felmentem kicsikét, tapiztam cicikét
Ő az egyetlen, héj-héj, ezt hiszi rég
Nem hallgat jó szóra, megissza húzóra
Kotta a kicsike, pedig még csak húsz óra
Ne vetkőzz kicsilány, úgyis csak szopni fogsz
Tiéd a transformer, enyém a húsz matchbox
Azt hiszed viccelek, poénokat passzolok,
Mert valami neked nagy, nekem az kis dolog
Sejhaj vitézek, városi vagányok
Örülök, hogy világra hozott jó anyátok
Ja persze semmi gond, én kérek elnézést
Zenekar most figyelj: kettő, három, és
Refrén x2 :
Miért van az mindig, hogy minden marad ugyanúgy
Miért van az mindig, hogy nem értem a sok hugyagyút
Miért van az mindig, hogy élek, te csak létezel
Miért van az mindig, hogy én gyorsítok, te fékezel
Verse:
Neked az F, az A, az N, a K, az A,
Mondtam, innen úgysem mész haza
Édes, mint a maciméz, szopogasd bátran
Első pornófilmet német szinkronnal láttam
Azt mondták: Spriccen gut
Gatya megmozdult
Beszóltam jó durvát, osztály felbolydult
Csókolom Tanárnő, illetve csókolnám
Szertárba uzsgyi be, durr bele, ugrott rám
Azt hittem beszarok, de csak elélveztem
Szerelmet a szexszel össze nem tévesztem
Csúnya mód berúgtam, haverod leütöttem
Sok álszent előttem, még több mögöttem
Mint a gombóc Artúr, habszolom a reppet
A pöcsöm sem volt szőrös, de ez már tetszett
Ha majd kihullik a hajam, akkor is azt mondom
Vetkőzhetsz bébi, addig a pezsgőt bontom
Bocs, ha szúr a duma, én kérek elnézést
Zenekar még egyszer: kettő, három, és
Refrén x2
Verse:
Magam is utálom, mert mindenkit utálok
TV bekapcs, hopp mindjárt okádok
Na akkor mi legyen, szórakozni akarok
A húgod unom, mert ilyenek a magyarok
Egy husi nem husi, lopok mellé másikat
Frankó lesz ha, a sittre megjön a távirat
FankaDeli baszd ki, tiéd az aranylemez
Szopi van a köbön, a sors mindig kicselez
Refrén x2
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
