|
|
|
Néha elképzeltem, de hinni el nem mertem,
rég sem már, hogy rám találjon
Annyi dalban s versben róla énekeltem,
s nem talált a boldogságom.
De valahogy egyszer elém fújta mégis a szél,
és én azt gondoltam,
Talán egy álom, mi egyszer majd véget is ér,
de valahogyan úgy érzem:
Ref.:
Most már nem történhet semmi baj,
mert szívem mélyén szól a dal,
mi táncba hívja a szíved,
mert te vagy, akit vártam régen!
Már nem történhet semmi baj,
s ha mégis jön egy nagy vihar,
ha úgy hozná az élet,
tudom, hogy te itt leszel velem.
Annyi minden bánat, meggyötörte fáradt szívemet,
de mégsem bánom.
Most már minden várhat, nincs mi engem bánthat,
rám talált a boldogságom.
Mert valahogy egyszer elém fújta mégis a szél,
és én azt gondoltam,
talán egy álom mi egyszer majd véget is ér,
de valahogyan úgy érzem:
Ref.:
Most már nem történhet semmi baj,
mert szívem mélyén szól a dal,
mi táncba hívja a szíved,
mert te vagy, akit vártam régen!
Már nem történhet semmi baj,
s ha mégis jön egy nagy vihar,
ha úgy hozná az élet, tudom,
hogy te itt leszel velem.
Valahogy egyszer elém fújta mégis a szél,
és én azt gondoltam,
talán egy álom mi egyszer majd véget is ér,
de ez az, amit vártam régen, s úgy érzem:
Most már nem történhet semmi baj,
mert szívem mélyén szól a dal,
mi táncba hívja a szíved,
mert te vagy, akit vártam régen!
Már nem történhet semmi baj,
s ha mégis jön egy nagy vihar,
ha úgy hozná az élet,
tudom, hogy te itt leszel velem.
Csak velem!
